„... hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus”.

Pál levele az efezusiakhoz 4:14-15

Peregnek az évek egymás után, és magadon szinte észre sem veszed az idő múlását. De meglátod, hogy idén érettségizik az a „gyermek”, akit te csecsemőkorában dajkáltál, és szörnyülködve kapsz a fejedhez, hogy ilyen öreg lennél? Körülötted házasodnak, férjhez mennek ismerősök, utódokat vállalnak, és már nem is az elsőt. Néhány rokonodból nagyszülő lesz, és egyre nagyobb szám áll abban a rublikában, hogy hány éves is vagy valójában. 

Néha csak nevetsz az idő múlásán, máskor pedig visszasírod a régi napokat, a gyermekkor gondtalanságát, amikor még az volt a „probléma”, hogy a strandról haza is kell tekerni a kétkerekűvel, és persze az út arrafelé emelkedik. Elmerengsz a boldog, nevetésekkel teli korszakon, amit már idillire szépített az idő kozmetikája, kipusztítva belőle vagy átkeretezve a fájó dolgokat, és felteszed magadban a kérdést: kellett neked felnőni? Minek? Miért nem lehet megmaradni a gyermeki felhőtlen felelőtlenség édes bugyrában, és mi értelme, hogy egyre több kemény döntéssel, próbával, kell szembenézned. Szíved szerint elhajóznál Sohaországba Pán Péter mellé, és élnéd a „nem akarok felnőni” vidám életét. De nem teheted, és vannak pillanatok, amikor be is ismered, hogy így a jobb. 

Fel kell nőni, fejlődni kell az életben, a felelősségvállalásban, és fel kell nőni az Istennel való kapcsolatban. Nem maradhatsz meg ott, hogy mindig mások véleményére hallgatva alkotod meg a képet a Mindenhatóról, és engeded, hogy különböző divatos áramlatok befolyásolják hitedet. Neked magadnak kell megtapasztalnod, hogy milyen is Isten valójában, és ez nem mindig a legegyszerűbb lépés, de hidd el, megéri! 

Ma reggel az Úr egy semmihez sem fogható utazásra hív önmagával: élj át Vele különleges élményeket! Engedd Őt közel magadhoz, engedd be a mindennapjaidba, és éld át a Vele való közösséget! Ismerd meg úgy, mint senki más! Ismerd meg magadnak Őt, mint ahogy a Kedvest ismerted meg lépésről lépésre az évek során. 

Hidd el, megéri magad mögött hagyni a gyermekkort, megéri továbblépni, fejlődni, felnőni, felelősséget vállalni és belépni egy igazán mély kapcsolatba Istennel! Hát kezdd el Vele ma a közös életet!