ÉN NEM KÉTELKEDTEM
Uram! Ha nem volnék jobb,mint az a többi,
aki az életét Tőled távol küzdi,
ha közeledben is csak bűnös maradtam,
én nem kételkedtem soha a szavadban.
Ha a küzdelmekben nem arattam sikert ,
de akartam ,hittem - s több nem ,csak ennyi telt
belőlem,- de gyáva maradtam,
én nem kételkedtem soha a szavadban.
Ha imádságomra nem is jött felelet,
s türelmetlen szívvel zörgettem az eget,
de könyörgő szómra választ mégsem kaptam,
én nem kételkedtem soha a szavadban.
Hogyha nem értettem utaidnak titkát
és vinnem kellett a nehéz keresztfát,
csak lelkem érezte ,amit nem láthattam,
én nem kételkedtem soha a szavadban.
Ha a kelő nappal ablakom kitártam,
a szívemmel lelkemmel áldásodat kívántam,
de fejem párnámra megtört szivvel tettem.
- Uram! Én szavadban mégsem kételkedtem!
Ha görcsös kezekkel kapaszkodni láttál
a zúgó viharban ,bősz hullámok hátán,
s tört hajóm roncsain egyedül maradtam,
én nem kételkedtem soha a szavadban.
Tudtam,aki voltál, Te mindig az maradsz.
Bűnt megfeddő Isten,de bocsánatot adsz.
Mert elvégezte Krisztus,amit én nem tudtam,
én nem kételkedtem soha a szavadban.
Páskúlyné Kovács Erzsébet, 1966 május1
Kommentáld!