Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.

Tit 2,6-8

"Nem esik messze az alma a fájától" - s valóban. Normális családból - többségben normális gyermekek kerülnek ki. Azt, hogy mi a "normális", mindig az adott társadalmi rendszer normája, azaz jogrendszere dönti el. Az adott társadalom kultúrája pedig lenyomata az emberek emberségének...

A keresztény ember - elméletben, azaz Jézus tanítása szerint - különleges embertípus. Nem úgy tesz, nem úgy reagál dolgokra, mint mások.

A keresztény ember felvállalja a másságát, ha kiáll az embertelenség, az igazságtalanság, az elnyomás ellen, s akkor is ragaszkodik meggyőződéséhez, ha arról akarják meggyőzni, hogy ami abnormális - mert nem az Isten teremtettségi rendje alapján áll - az bizony normális. Sajnos sokszor nem látják a fától az erdőt, mikor egy-egy jelenségre - a mindent betakaró szeretet nevében (egyébként ilyennel csak Isten rendelkezik) - azt mondják a törvényhozók, hogy ez normális.

Az élet persze mindig megadja a választ, mert idővel kiderül, hogy amit normálisnak deklaráltak, az nem az életet, hanem az élvezetet, nem a közösség jólétét, biztonságát, hanem egyesek hatalmát, vagyonát növeli.

Miért lett ilyen ez a világ, amilyen? - kérdezgetik öregeink, s panaszkodnak, s panaszkodnak... Többek között azért, mert ilyenné tették az előttünk lévő generációk! Tessék megnézni a "művészeteket" a trágárság, az alpáriság kiállítások fénypontjaivá váltak, s a hangos sznob kisebbség ovációjával azt hirdeti: ez a normális. Hát nem az.

Nem normális az, ami támadja azt, ami épít, szépít, s stabilitást segít, ahogyan nem normális az sem, amikor az egyértelműen közösségellenest normálisnak titulálják, s bizony abnormális az, amikor a csöndes többséget arra noszogatják, hogy hordozza el/tolerálja az ártó másságot.

Az élet telis-tele van asszimetriával, de a szépséget, a tartalmát a szimmetria, a harmónia adja.

Észrevenni azt, hogy képes vagy Te is változtatni a világon, azt jelenti: közelebb kerültél Istenhez. Isten előtt nincs kisebb és nagyobb, fontos és kevésbé fontos projekt,, számára csak egy "projekt" létezik: a Teremtettség. Ennek rendjét tartja fenn, óvja, vigyázza.

Amikor mi meg tudjuk tenni a legkisebbet, akkor cselekszünk nagy dolgokat: "pohár víz a szomjazónak" a vezetékes ivóvíz kultúránkban ez nehezen érthető, de ha azt mondjuk: mosolyogj a másikra, kiderül, hogy mekkora változtató hatalma van az Isten RENDjéből táplálkozó szeretetnek...