Igazság és kárhozat: Róma. 5, 18.

Az ember bűnbeesése előtt, Édenben, csak Isten igazsága létezett. De a bűnbeesés után, színre lépett a kárhozat. Ezért, egymástól oly nagyon elkülönült állapot keletkezett, mint amilyen, a tűz és víz között van. Az igazság Ura: Jézus Krisztus. A bűn előidőzője pedig a Sátán.

A bűneset óta, ez a két nagyhatalom néz farkasszemet, egymással szemben. Ezt a két nagyhatalmat, Pál apostol jeleníti meg a Bibliában, a Római levél, 5-ik részében, a 18-ik versben:

„Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: Azonképpen egynek igazsága által, minden emberre elhatott az életnek megigazulása” Két személyről ír a Biblia. Az egyik: bűnbe vitte az embert, a másik: a bűnből mentette ki őt! Mi már tudjuk: a Sátán csábított el minket a bűnre, az Úr Jézus pedig, kiszabadított minket a bűnből! Eredetileg: csak egy tábor létezett, az igazság tábora! Azonban, a bűn elterjedése miatt, két táborra oszlott, az emberiség. A két tábort pedig, éles vonal osztja ketté. Mert a két tábornak ellentétes célja van! Az egyik cél: üdvösség, a másikcél: kárhozat. Az egyik tábor része, örök élet, a másiké, örök halál. De a bűnösöket szerető kegyelmes Isten, lehetőséget adott minden embernek arra, hogy amíg él a földön, átléphessen a halál táborából, az üdvösség táborába! Bár a halál táborában élőkre is, ugyan úgy ad áldást, mint az élők táborára, fényt, levegőt, élelmet, ruházatot, még a természet szépségeiben is gyönyörködhet. Ám az üdvözülők táborába, addig be nem léphet, amíg meg nem válik bűneitől, és amíg szívébe nem fogadja Jézust, hit és újjászületés által! Aki a bűnösök Megváltója és igazi Barátja!

Isten csodálatos figyelme, mindkét tábor lakóira kiterjed. És éles szemmel figyeli, életük alakulását. Adva van számukra, az igehirdetés hallgatása. A Bibliát, mindkét tábor lakói kézbe vehetik, olvashatják. Azonban, Isten senkit sem kötelez, Bibliaolvasásra. Ezért van az, hogy a legtöbb ember, nem is olvas Bibliát. Nem él, ezzel a felkínált drága lehetőséggel! Szomorú tény, hogy sok keresztyén családban, bár ott van a Biblia, de olvasatlanul. Vagy mint egy dísztárgy, a vitrinben. Pedig a Biblia, drága útmutatást ad nekünk, meg mutatja, a mennybe vezető irányt!

Aki nem hallgat igehirdetést, nem olvas Bibliát, annak halvány fogalma sincs, arról az örökkévaló dicsőséges honról, melynek csak a látása is, elkápráztatna minket. A lelki vakságnak és a lelki halálnak jele az, ha az ember, csak a sírpartig lát. Talán még eszébe sem jut, hogy ez a rövid, néhány évtizedes földi élet, csak elmúló testére érvényes. Hiszen, minden embernek, örökkévaló lelke van!

Amely fölött, nincs hatalma a testi halálnak! Nos, ezért volna mérhetetlenül fontos, minden embernek átlépnie, a holtak táborából, az élők táborába! Erre az átlépésre pedig, minden ember kapott elegendő időt, és lehetőséget. Az elmúlt évezredek során, sokféle vallás és felekezet keletkezett. Isten pedig, a pogány népek közül választott ki egy népet, Izráelt, hogy a világ, pogány népei előtt, bizonyságot tegyen, az egy igaz és örök élő Istenről! Azonban, ez a megbízatás, nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után. Hála legyen az Úrnak, az idők teljességében, lejött hozzánk Isten Fia, Jézus! Hogy földi élete és váltsághalála által, meg erősítse, az igazság táborában élőket, Ő ezt meg is tette, 33 évig tartó földi élete során, példás életével, a Golgotán pedig, drága vére és élete feláldozásával! Ezek után, ne csodálkozzunk azon, hogy Isten, miért vont olyan éles határvonalat, a két tábor közé!

Nos, ezért lehetetlen, újjászületés nélkül átlépni a halál táborából, az élet táborába! Ezért szomorú az, hogy keresztyén egyházak, toleránsak, a pogány vallások felé. Isten szent szemében, az ember üdvössége, élet – halálkérdés! Meg nem bánt bűnös élettel, lehetetlen bejutni, Isten dicsőséges országába! Az Úr Jézus, egész életet adott értünk, ezért, tőlünk is, egész életet vár! Isten szentséges országába, a legparányibb bűn sem juthat el. Mert megfertőzné azt! Isten, ebben a dologban, nem ismer toleranciát! De nem ismer, középutat sem! Vagy üdvösség: vagy kárhozat.

Két véglet: mely mérhetetlenül messze van egymástól. Isten nem ismer kis bűnt, nagy bűnt, a legkisebb bűn is halálos! Keresztyén egyházainkban szomorú az is, hogy a bűnről, már alig - alig beszélnek. Pedig a bűn miatt, szakadt meg a bensőséges kapcsolat, Isten és az ember között! Isten szereti a bűnöst, de gyűlöli, ki nem állhatja a bűnt!

A Biblia: világosan és érthetően és kendőzetlenül írja le, mind a két tábor lakóinak életét. Világosan mutat rá, mind a két tábor lakóinak, végső céljára is! A szent Isten, így fordul a bűnös ember felé, a Bibliában: „Az életet és a halált adtam elétek. Válaszd azért az életet!” Mert Isten azt szeretné, hogy „Minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson”. „Hogy minden ember, megtérjen és éljen” Nem lehet eléggé hangsúlyozni, a választóvonal fontosságát. Nos, ezen a határvonalon, nem lehet csak úgy kényelmesen átsétálni? Az átlépés: csak is, újjászületés által, lehetséges! E nélkül, nincs üdvösség, nincs örök élet! Újjászületés nélkül, senki sem láthatja meg, Isten országát!

Bárcsak, minden igehirdetésben hangozhatna el, az újjászületés fontossága. Hogy az emberek, ne vennék félvállról az üdvösséget! Hiszen, nem másról, hanem örökkévalóságról van szó!

Ezért, egyetlen ember számára sem lehet közömbös, hogy hol fogja eltölteni az örökkévalóságot! Örök fényben – e, vagy örök sötétségben. Ez a rövid földi élet pedig, nem is hasonlítható az örökkévalósághoz, rövidsége miatt. De ki kell hangsúlyozni azt is, hogy átlépni a halál táborából, az élet táborába, csak földi életünk folyamán lehetséges.

Aki ezt elmulasztja, könnyelműen veszi, vagy nem is gondol rá, csak önmagát vádolhatja majd halálos mulasztásáért, egy örökkévalóságon át! A gyötrelmek helyén, a kárhozatban! Az élet Ura pedig, még ma is várja, a kárhozat felé menőket, addig forduljanak vissza, amíg nem késő!

Írta Pecznyík Pál 2014-ben.