„Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.”

(Máté evangéliuma 14. fejezet 29.vers)

"Jézus, tanítványaival a Galileai-tenger észak-keleti partján tartózkodott, ahol is az Úr ötezer embert vendégelt meg. Ezt követően Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy keljenek át a tavon. Ő egy ideig még a parton maradt. Besötétedett, és a tengeren heves vihar támadt. A tanítványok az egész éjszakát a hajójukban töltötték, harcolva a hullámokkal és a széllel.

A hajnal szürke félhomályá­ban feltűnt egy kísértetnek látszó alak, aki végigsuhant a szél által felkorbácsolt víz tetején, s feléjük tartott. A fáradtság és a kialvatlanság felfokozta érzékeiket. Rémület szállta meg õket, és félelmükben kiáltozni kezdtek. De szinte azonnal Jézus szelíd, biztató hangját hallották: "Én vagyok, ne féljetek!"

Péter izgalmában felkiáltott: "Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád mehessek a vízen!" Ó pedig mondta: "Jöjj! És Péter kiszállván a hajóból járt a vízen, hogy Jézushoz menjen."

Sem Péter apostol előtt, sem azóta nem akadt olyan ember, akinek ez a teljesen lehetetlen tett sikerült volna. Péter mégis képes volt rá, a tudomány által változhatatlan­nak tartott természeti törvény ellenére. De Péter mégis járt a vízen! Vajon az ő számára hogyan volt ez lehetséges?

Nemrégiben olyan barátommal beszélgettem az I. Korinthusi levél 13. fejezetéről, aki nem vallja magát kereszténynek. Arra mutattam rá előtte, hogy a hangsúly a belső életen van. A szeretet hosszútűrő, nem ismeri a féltékenységet, soha nem gerjed haragra és így tovább. A barátom határozottan kijelentette: "Ez lehetetlen. Nem tudod megváltoztatni érzéseidet, hiszen az érzéseid te magad vagy. Ugyanúgy hozzád tartoznak, mint például a szemed színe."

Sok keresztény éppen azt hiszi el a legnehe­zebben, hogy hite - amelynek alapja a mindenható Isten - teljes győzelmet arathat gonosz érzései és hangulata felett. Kereszténnyé lenni annyit jelent, mint Krisztushoz folyamodni: 

"Uram ... parancsold, hogy hozzád mehessek a vízen" (Mt. 14:28). "Uram, le akarom győzni a bűnt az életemben. Szeretnék megszabadulni a féltékenységtől, a sértődöttségtől, a haragtól, a mértéktelen­ségtől, a rossz akarattól. Szabadulni akarok vétkeimtől. Uram, már megpróbáltam a saját erőmből járni a vízen, és tudom, hogy önmagam képtelen vagyok rá. De azt is tudom, hogy a Te segítségeddel képes leszek megtenni. Uram, parancsold, hogy hozzád menjek!"­Krisztus válasza: "Jöjj!"

Ha nem fordulunk ilyen kéréssel Krisztushoz, és továbbra is megpróbálunk keresztény életet élni, akkor a lehetetlenre vállalkozunk. Semmi nem olyan lehetetlen, mint Krisztus nélkül járni a vízen."