Az önuralom kifejlesztéséhez vezető első lépés az, hogy vállaljuk a felelősséget az önuralom hiányért. Ismerd meg a problémádat! A Jakab 1,14 azt mondja:
„Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” Ez az igevers azt mondja, hogy olyan dolgokat teszünk, amiket szeretünk tenni! Ha tudom, hogy valami rossz nekem, akkor is megteszem, mert szeretem azt tenni. Akarom tenni. Ez egy belső vágy.
Gyakran megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni a problémánkat, vagy letagadjuk a létezését:„Milyen probléma? Nincs is problémám!”
Sokszor megmagyarázzuk:
„Én már csak ilyen vagyok” vagy „mindenki más is ezt csinálja”. Van, amikor másokat hibáztatunk: „Bárcsak mások lettek volna a szüleim” vagy „az ördög vett rá, hogy megtegyem”.
Hibáztathatunk bárkit, de amíg a bűnbak keresésére pazaroljuk az energiánkat, addig nem tudjuk megoldani a problémát.Jakab azt mondja, hogy szeretünk a legkisebb ellenállás irányába haladni, és általában a legkönnyebb út az, ha engedünk a kísértésnek.
Az önuralom fejlesztésének kiindulópontja az, hogy szembenézünk azzal, amit Isten már kimondott: felelősek vagyunk a viselkedésünkért. Szeretnél több önuralmat? Az első lépés, hogy elismerd és konkrétan megnevezd a problémádat. „Ez és ez a problémám. Ezen a területen van szükségem segítségre.”
Lehet a problémád az evés, az ivás, a szavak, az indulatosságod, a pénz, a tornázás, a szex, a tévé, az öltözködés, az idő – az összes ilyen területen önuralomra van szükség.
Kezdj el konkrétan imádkozni a problémás területekért!
Kommentáld!