publicisztika  2012.08.31. | 20:43 A Mikó-ügy

Utcai tiltakozásra szólítanak a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának ügyében a magyar történelmi egyházak lelkészei, a megyeszékhely önkormányzata, civil és politikai szervezetek. Ha nem hívnának, tudjuk, érezzük, akkor is mennünk kellene, meg kell vívnunk harcunkat, hogy a háromszéki szellem e másfél évszázados vára miénk maradjon, csak a miénk. Létesítéséért megharcoltak már az alapítók, az építők, küzdöttek azok, akik főgimnáziumi rangra emelték, akik Trianon terhe alatt e hajlékban ölelték magukhoz a magyar oktatás nélkül maradt ifjúságot, majd azok, akik a kommunizmus nemzet-megsemmisítő igyekezetében a hamu alatt is táplálták a szülőföld, az anyanyelv szeretetének, a keresztény szellemben való nevelés tüzét.

Tekintsünk végig e százötven éven, s időzzünk egy keveset az iskola történetének főbb állomásainál. A Bethlen Gábor által létrehozott Rikán Belüli Kommunitás 1836. évi maksai gyűlésén Daczó József egyházmegyei gondnok Sepsiszentgyörgyön egy református középiskola megnyitását szorgalmazta. 1848-ban ismét kifejezi szándékát a kommunitás, mely közjogi személyként a későbbiekben is felvállalta az alapítás, majd az irányítás és továbbfejlesztés feladatát. 1855-ben felkérik az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokait, báró Kemény Ferencet és gróf Mikó Imrét, valamint Bodola Sámuel püspökhelyettest az iskola ügyének pártolására. Végül 1857. január 14-én a kommunitásnak Gödri Ferenc sepsi református esperes alatt tartott kovásznai gyűlésén kimondják, Sepsiszent­györ­gyön gimnáziumot létesítenek. Meg­kez­dik a pénzgyűjtést és a természetbeni adományokra vonatkozó ígéretek számbavételét.

Az Egyházi Főtanács utasítására 1858 őszén beindult a negyedik elemi osztály, mellyel lehetővé válik, hogy 1859 őszén a vártemplomi torony melletti, ún. német iskolában megnyíljon a Székely Tanoda első gimnáziumi osztálya. Új épületre, bentlakásra volt szükség, így 1863 őszén az iskola leköltözött a mai helyén álló egykori épületekbe, hogy aztán 1870–76 között a Mikó Imre által finanszírozott Zofahl Gusztáv tervei alapján felépüljön a kollégium főtéri szárnya. 1876 őszén meghal Mikó Imre, de végrendeletében 60 000 forint adományt hagy a kollégium további fejlesztésére. A kollégium elöljárósága ekkor dönt arról, hogy mindhárom alapítóját belefoglalja az intézmény nevébe: a református egyházat, az adományozó székely népet és Mikó Imre nevét. Így lesz az iskola neve Református Székely Mikó Kollégium.

Az 1889–90-es tanévvel beindul a főgimnáziumi V. osztály. 1891–92-ben felépül a déli szárnyépület (tervezője Alpár Ignác) és 1893-ban megtartják az első érettségi vizsgát. Az első világháborúig töretlen az iskola fejlődése: emelkedik a tanárok és diákok száma, konviktust nyitnak, tornatermet építenek, gyarapodik felszerelése, adományok következtében számos ösztöndíjat létesítenek.

Hirdetés

A világháború végkimenetele merően új helyzet elé állította az intézményt. Az állami támogatás teljes megszűnése miatt elapadtak a pénzforrások, számos oktatási intézmény került állami felügyelet alá, ahol az oktatás csak román nyelven folyt. Így az anyanyelvű oktatás biztosítása vált a legfőbb feladattá.

Csutak Vilmos igazgató, vállalva az iskola túlzsúfoltságát, befogadta a Polgári Leány- és Fiúiskolát, a Tanítónőképzőt, valamint az elemi osztályokat, biztosítva így mintegy 1200 tanuló anyanyelvi képzését a csupán 300 diák számára épített kollégium falai között. Ugyancsak Csutak indítványára épült fel adományokból Kós Károly terve alapján 1927-ben a Székely Mikó Leánygimnázium (a mai Kós Károly Iskolaközpont). Az 1940–44 közötti új államrend fellendülést jelentett a kollégium számára, bár az 1940. novemberi földrengés súlyos anyagi károkat okozott az épületnek, ideiglenesen visszavetette az oktatás folyamatát is, de beindul a Református Tanítóképző, majd kétéves női és férfi kereskedelmi szaktanfolyam veszi kezdetét.

Az újabb impériumváltást 1948-ig nem sínyli meg az intézmény, de az 1948. augusztusi tanügyi reform gyökeres változásokat hozott az oktatásban mind az iskolai ingatlanok tulajdonjogát, mind az oktatás folyamatát és annak ideológiai alapját tekintve.

A tanítást a szovjet iskolarendszer mintájára alakították át, fokozatosan áttértek a tízosztályos középfokú oktatásra, mindennemű hagyomány tiszteletben tartását ejtették, „min­den erőt a társadalom szocialista átalakítása” irányába tereltek. 1948 őszétől a Mi­kó új neve: Magyar Fiúlíceum, majd 1. sz. Közép­iskola. Tisztogatások kezdődtek a tanári kar és a diákok soraiban. A rendszer szabadulni igyekezett „mindennemű burzsoá maradványtól”. A Mikóban is számos tanuló vált „osztályellenséggé”, került a megbélyegzettek, kiközösítettek, üldözöttek, az iskolából és az ifjúsági szervezetből „díszgyűléseken” eltávolítottak listájára. Az 1970-es években az egyre keményedő kommunista diktatúra rányomta bélyegét az oktatási-nevelési munkára is. A fő jelmondat: úgy kell felkészíteni az ifjúságot, hogy helytálljon a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésében. Az intézmény neve előbb 1. sz. Reál–Humán Líceum, majd 1. sz. Mate­matika–Fizika Líceum lett. A hangsúly a reál tárgyak okta­tására és a politechnikai nevelésre esett. Bevezették a műszaki tantárgyak oktatását, az 1978–79-es tanévtől az érettségi vizsgatárgyak között műszaki próba is szerepelt. Mindezzel egy időben megkezdődött az anyanyelvű oktatás sorvasztása, a műszaki tantárgyak, a történelem és földrajz román nyelvű tanítása. A rendszernek behódoló pedagógusok mellett ekkor is akadtak olyanok, akik a lehetőségekhez mérten az anyanyelvű kultúra és hagyományok ápolására és tiszteletére nevelték az ifjúságot.

Iskolatörténeti szempontból az időszak leg­jelentősebb eseménye 1984 őszén a 125. évforduló megünneplése volt, bár a politikai viszonyok miatt bensőséges, ünnepi hangulata és rendezvényeinek változatossága elmaradt az 1969-es 110 éves megemlékezéstől. A rendezvény műsorát, az ünnepi felszólalásokat a megyei pártkabinet cenzúrázta, magyarul csupán a szülői bizottság elnöke szólhatott.

Az 1989-es fordulat lehetővé tette a magyar nyelvű oktatás és a humán tagozat vissza­állítását, az iskola régi nevének újbóli használatát. Lehetőség nyílt testvériskolai kapcsolatok építésére, ápolására, új hagyományok teremtésére. Bejegyzik a Székely Mikó Kol­légium Alapítványt, 1991-ben résztvevői lehettünk a mikós diákok második és harmadik világtalálkozójának, megjelent a kollégium emlékkönyve, új címert és zászlót avattak, gróf Mikó Imre előbb emléktáblát, majd szobrot kapott. 1993 szeptemberétől filológia profilú református teológiai IX. osztály indult, mely 1996-ban Református Kollégium néven önállósult. 2000-ben a református egyház visszakapta a kollégium épületét, így annak felújítására is sor kerülhetett.

A kollégium és az épületét fenntartó református egyház megkezdte egykori anyagi javainak visszaszerzését. A sötét erők munkálkodása ez alkalommal sem maradt el: pert indítottak az úgymond törvénytelen visszaszolgáltatások ellen. Ebből nőtte ki magát és vált az egész Erdélyt érintő politikai üggyé a ma már csak Mikó-perként emlegetett visszarendezési kampány.

Meg kell védenünk, óvnunk kell az ősi scholát, alma materünket, hisz ez anyagi és lelki támaszunk, sarkköve és kiindulópontja szerzett tudásunknak. A Székely Mikó Kollé­gium nemcsak anyagi építmény, de a háromszéki székelység hagyományokat tisztelő, keresztény szellemben való nevelésének bástyája, mindenkori diákjainak múltból érkező és jövőbe induló végtelen stafétája.

József Álmos
3szek.ro