Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

 

Jn 20,19-23

 

Elmélkedés:

 

Tanúságtétel és evangelizáció 

A gimnázium befejezése után és a papi szeminárium megkezdése előtt egy évig kötelező katonai szolgálaton voltam. Érdekes világ volt számomra, aki alapvetően vallásos környezetben éltem korábban. Emlékszem rá, hogy az egyik „politikai fejtágító” alkalmával az előadó tiszt a katonaság és az egyház szervezetét igyekezett összehasonlítani. Mi különbség van a kettő között? – tette fel a kérdést. Mindkettő lépcsőzetesen felépülő és szigorú törvények megtartásán alapul. A katonaságnál vannak közkatonák, fölöttük állnak a tisztek és még feljebb a tábornokok. Mindenki köteles a felettese parancsát teljesíteni. Az egyházban is vannak emberek, fölöttük a papok és a püspökök. Ott is mindenki engedelmeskedik a főnökének. Mindkét szervezet alapja a törvények és parancsok megtartására, és mindkettő azt állítja magáról, hogy az embereket szolgálja. Mi különbség van a kettő között? Kispaptársaimmal együtt figyelmesen és kellő tisztelettel hallgattam az eszmefuttatást, mert volt igazság benne, persze azért jól tudtam, hogy különbségek is bőven akadnak, ha már egyszer össze akarjuk hasonlítani a katonaságot és az egyházat. Tényleg, mi különbség van a kettő között? A tiszt kérdése utáni hatásszünetben mindenki által hallhatóan megszólaltam: A Szentlélek. Sok év múltán is magam elé tudom idézni megdöbbent tekintetét, rögtön látszott rajt, hogy nem erre számított, sőt valószínűleg egyáltalán nem számított semmilyen feleletre, és az is látszott, hogy fogalma sincs a Szentlélekről, meg arról, hogy én miről is beszélek. Szóval, összehasonlíthatjuk az egyházat különféle szempontok alapján más szervezetekkel, találni fogunk hasonlóságokat, de egy „apró különbség” mindig marad: a Szentlélek. 

 

Ma, a húsvét utáni ötvenedik napon, Pünkösd vasárnapján a Szentlelket, a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, aki az Egyház Lelke, az Egyházat éltető és az Egyház tagjait megszentelő Lélek. A Szentlelket, a harmadik isteni személyt ünnepeljük, aki nélkül nincs, nem létezne az Egyház. Ő az az „apró különbség”, aki nagyon is sajátossá, egyedivé teszi közösségünket, hiszen általa Isten van jelen és működik köztünk. Illő, hogy ma, a húsvéti időszak lezárásaként vagy betetőzéseként megemlékezzünk róla, a Szentlélekről, Krisztus ígéretéről, aki az első pünkösd alkalmával kiáradt az apostolokra bátorságot adva nekik, hogy tüzes lelkületű tanúságtevők és az evangélium elkötelezett hirdetői legyenek. Illő, hogy a mai pünkösd alkalmával közösen kérjük Isten Szentlelkét: tegyen bennünket, az Egyház tagjait Krisztus tanúivá és az evangélium igazságának terjesztőivé! 

 

Tapasztalhatjuk, hogy korunkban sokan az Egyházban csak egy intézményt, egy világméretű szervezetet látnak. Meggyőződésem, hogy ennek az az oka, hogy éppen a Szentlelket nem látják, a Szentlélek tetteit, jeleit és csodáit nem veszik észre a világban. Ha észrevennék a Lélek működését, akkor ők is felfedeznék az Egyházban az élő közösséget, az Istent és embert összekötő nagy családot. 

 

Mivel a XVI. Benedek pápa által 2013-ra meghirdetett Hit évére készülve egyre többet beszélünk az új evangelizációról, az idei pünkösd során érdemes figyelnünk a Szentlélekre, mint az evangelizáció Lelkére. Mennybemenetele előtt Jézus meghagyta apostolai számára, hogy várjanak a Szentlélekre, azaz ne induljanak a maguk erejében, képességeiben bízva a misszióra. Várják meg a Szentlelket, aki erővel tölti el őket, hogy igehirdetésük és tanúságtételük hatékony legyen. Ennek megfelelően a misszió, az evangelizáció pünkösd napján, a Szentlélek eljövetelével indul el, s folytatódik azóta is évszázadokon keresztül. Indítson bennünket Isten Lelke, hogy Krisztushoz méltóan éljünk és életünkkel az ő evangéliumát hirdessük! 

© Horváth István Sándor

 

Imádság: 

 

Jöjj el, Szentlélek Isten! Jöjj el, az Atya és Jézus Krisztus Lelke! Jöjj el, Szentlélek, az apostolok és az Egyház Lelke! Jöjj, és segítsd az Egyház minden tagját a tanúságtételben és az evangélium hirdetésében! Jöjj el, megbocsátás Lelke és egységet adó Lélek! Jöjj el, megszentelő Szentlélek! Jöjj el, hét ajándék Lelke! Jöjj el, tanúságtevő Lélek! Jöjj el, maradj az Egyházzal és maradj bennünk! Jöjj el, és segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!