Salvator-kápolna

Salvator kápolna a búcsújárók központja, ide igyekszik a hívők mindenike – írja Orbán Balázs.

A Salvator-hegyi kápolnák építéséről több hagyomány maradt ránk, amelynek időíve Szent Istvántól Hunyadi Jánosig tart. Nagy Lajos (1342-1382) király uralkodása idején, a székelyek Lackfi Endre vezetésével a tatárok fölött 1345 és 1352-ben aratott győzelem emlékére, fogadalomból megépítik Csíksomlyón a pálos monostort, melynek tartozéka a Salvator-hegyi Natalitia Sanctissimi Salvatoris remeteség.

A Salvator-kápolna 14. századi eredetét a régészeti- és falkutatás igazolta. 
A monostort 1421. és 1432. évi török, majd török-tatár had rombolta le, ezután az obszerváns ferencesek kapták meg 1442-ben. 

A remeteség Salvator-, a Szenvedő Krisztus- kápolnái napjainkig fennmaradtak, ellenben a So(mlyó)vár tövében álló Szent Lukács-kápolna a Rákóczi szabadságharc idején elpusztult. A Szent Rókus kápolnát a borvízforrás közelében a remeték gondozták.

VIII. Ince pápa 1484-ben a pálosoknak engedélyezett pünkösdszombatra és vasárnapra teljes búcsút, ami a hívek kötődését a Salvator-kápolnához fokozta. Itt gyűlt össze 1567. Május 17-én imádkozni a gyergyóalfalvi István pap kezdeményezésére Csík népe, és a Tolvajos-tető mellett vívta meg hitvédelmi csatáját.

Az 1661. okt. 21-i tatár pusztítást követően, 1665-ben kijavították a kápolnát. A remeték hexameterben örökítették meg: “Isteni SalVator! Szent harCot HarcoL e tabor. Hogy kI SziVébül iMáD vIvja kI égI honát.” Az új mennyezeten a remete szenteket, köztük Remete Szent Pált örökítették meg, és egy mellékoltárt szenteltek tiszteletére.  

Vitus Pilutius moldvai vizitátor, érsek 1680-ban Urunk színeváltozására szentelte újra a kápolnát. A remetelakok még a 18-19. században a Salvator-hegy és a So(mlyó)vár közötti nyeregben feküdtek, a mai Hármashalom oltár helyén. (A kápolnák nem képezték a csíksomlyói plébánia vagy az 1442-ben megtelepült ferencesek tulajdonát. Ezt igazolja az 1716-ban tartott egyházmegyei vizitációs jegyzőkönyv is: „Szent Péter és Pál egyházközségnek plébános adminisztrátora a gvardián.

Két kápolnája van Szeredában és Taplocán, ahol a szolgálatot a plébános végzi.” Az akkori paphiány miatt a plébániát a ferences atyák csak adminisztrálták.) A Salvator-hegyi remeteség végnapjait II. József jelentette, akinek rendelete alapján a karhatalom 1782. március 26-án hat remetét világi ruha felvételére kényszerített és elűzött. A Szent Rókus kápolna később összedőlt, olajképeit a Szent Péter templomba vitték.

A kápolnát Gyulai grófné 1780-ban újjáépítette, 1878-ban megújították és megnagyobbították. A szentély oltárképe 1879-ben készült. Az ötkazettás mellvéddel ellátott nyugati karzatot és a kazetták alakos ábrázolásait 1800 körül festették. Ez a díszítés a népi bútorfestészet elemeit őrzi.

Az 1916-ban hatóságilag eltulajdonított harangok helyett, 1924-ben két új harangot helyeztek el a kápolna tornyába.

A műemléképületet az évszázadok során többször is restaurálták: 1670, 1678, 1878, 1967.

A pünkösdi búcsú éjszakáján, vasárnapra virradóan, a zarándokok egy része, legfőképpen a csángók, hajnalban felmennek a napfelkeltét várni, a Salvator-kápolnához.

Ez a pünkösd reggeli napimádás egyedülálló néprajzi jelenség a Székelyföldön és az egész magyar nyelvterületen. A felkelő napnak pünkösd hajnalán különös jelentősége van: az új áldás az új kegyelem jelképe.

A csángók napfelkelte előtt megkerülik a hegyet, közben elvégzik a Jézus szíve litániát és a Rózsafüzért. A Salvator-kápolna mellett eléneklik az „Ó áldott Szűzanya...” kezdetű éneket, amellyel a felkelő napot köszöntik.

A székely természetkultusz hitben a napkoronggal együtt jelenik meg a látomás is: a Szűzanya, angyal, a Szentlélek galamb alakjában.