- Bibliai elbeszélés –

            Gondoljátok kedves olvasóim, mintha a templomba volnátok és ott beszélném néktek ezt a szép történetet. Üljetek körbe s aki közületek a legjobban tud olvasni, vegye kezébe a legszentebb könyvet a bibliát és olvassa fel hangosan a királyok második könyvének a negyedik részét. Ugy-é, hogy szép történet ez? Egy kegyes asszony van itt leírva, ki azon szerencsébe részesült, hogy korsójából az olaj soha ki nem fogyott.

            Ránk nézve is nagy szerencse lenne, ha egy olyan vékánk lenne, melyből a búza, egy olyan tárcánk, melyből a pénz soha ki nem fogyna.

            Hát ez nem is olyan csoda dolog, hogy meg ne történhessék! Csak igazán akarjuk s mind ez meglesz! De hogyan? De miként?... Éppen erre tanít meg bennünket ez a szép történet.

            Az a szegény asszony, aki a kifogyhatatlan olajos korsóval bírt: egy szegény özvegy papné volt, aki sok gyermekkel volt megáldva, de férjétől szegénységnél egyebet nem örökölhetett...

            Szomorú dolog, hogy az Isten szolgái még ma is legtöbbnyire, csak szegénységet hagyhatnak örökségül özvegyeik és árváik számára!...

            Képzelhetitek, mily nagy vala a szegény özvegynek szívfájdalma, lelki gyötrelme... Az özvegység már magában is elég ok a szenvedésre. Elszakadni attól, kihez a szeretet rózsaláncai csatolnak; halottnak tudni azt, kinek életét szívünk vérével megváltanók: leverő, szívet szaggató fájdalmakat okozhat... de anyának lenni s önnön gyermekeit a nyomor és nélkülözések hullámaitól körülvéve látni, hallgatni keserves sóhajtásaikat, midőn a mindennapi kenyérért jajgatnak és táplálni nem tudni illendően azokat, kiket önvérével táplálna, miként a rege szerént a pelikán: oh ez kétségbeejtő állapot!...

Ily szomorú állapotban volt az a szegény özvegy papné! Elhagyatva mindenkitől, zaklatva hitelezőitől és minden szabadulás reménye nélkül. Egyedüli reménye az árvák és özvegyek gondviselője, a jó Isten volt. Oh, boldogok, akik az Istenben bíznak, mert azok meg nem csalatkoznak!  Nem csalatkozott meg a szegény elhagyatott özvegy sem. Ahol legnagyobb a nyomor: ott legközelebb van az Isten a maga atyai gondviselésével. Isten küldé szabadító angyalát egy próféta képében, ki az özvegy papnét kiszabadította végínségéből.

A szegény özvegy papné elpanaszolá a prófétának szíve keservét, elhagyatottságát és szomorú özvegységét, lefestette a nyomort, melybe családjával együtt süllyedett, mely szerént egész birtoka egy korsó olaj... sőt, hogy a csapás annál nagyobb legyen: eljött az, akinek adós, hogy szíve meleg forrásán nevelt kedves gyermekeit, azon kor vad szokása szerint – rabszolgáivá tegye!...

Mit gondoltok, miként segített a próféta az özvegy szomorú állapotán? Könyöradományt adott-é? avagy embertársait adakozásra buzdította? Nem!... Látta a bölcs férfiú, hogy az özvegynek nyomora önhibájából származott, mert tétlen kétségbeeséssel azt várta, hogy Isten természetfeletti csoda módon segítsen rajta, pedig Isten bölcs törvények szerént tesz mindent... s még az ég madarainak is sokat kell ám röpkedniök, hideggel, széllel, zivatarral küszködniök, míg a tápláltatásukra megkívántató eledelre rátalálhatnak, - hát az embernek, hogyne kellene fáradnia a mindennapi kenyérért? midőn már kezdetben megmondatott: fáradsággal keressed a te mindennapi kenyeredet.

Látta a bölcs próféta, hogy a szegény özvegynek nincs élettapasztalata – él a készletből s ha kifogy, adósságot adósságra halmoz -, azért nem tett úgy, mint ahogy az emberek rendesen tenni szoktak: nem rázta le nyakáról egy nehány fillérrel a siránkozó özvegyet, nem adott neki könyöradományt, mert tudta, hogy a könyöradomány elfogytával jelenlegi nyomorába süllyed vissza, hanem hideg megfontolással kérdé: mondd meg nekem, mi van a házadban? s midőn megtudta, hogy csak egy korsó olaj, ily tanácsot adott: menj el, kérj a te szomszédaidtól üres edényeket, keveset ne kérj.

Zárkózzál bé magad a te fiaiddal egybe és tölts az olajból mindenik edénybe és menj el és add el az olajat és fizesd meg annak, akinek adós vagy, te pedig és a te fiaid éljetek a maradékával.

Azaz, mintha mondotta volna: jó asszony! miért keseregsz, miért szomorkodsz?... Kesergéssel, szomorkodással nem táplálhatod sem magad, sem gyermekeidet. Isten próbára tette hitedet, de azért nem szabad kétségbe esned! Hogy akarsz élni? tétlenül?... adósságból?...

A munkátlanság nyomorba, az adósság szolgaságba vezérel... Kerüld mindkettőt! Ímé Isten gyermekekkel áldott meg, kik munkabírók. Házadnál olaj van, mely a legfőbb kereskedelmi cikk Judeában. Kezdj hozzá az olaj áruláshoz! Miért szégyellnéd?... Ne tekints az emberek balga előítéleteire! Sőt zárkózz szobádba: mondj le azon világi hiábavalóságokról, melyeket rangod szerént a világ tőled megkövetelne. Élj egyszerűen szegénységedhez képest s ha a jó Isten munkáitok után megáld: első dolgotok legyen adósságotokat letörleszteni, s csak azután áldozz a feleslegből a világi kényelemnek.

Mit gondoltok, vajon az elhagyatott özvegy papné megfogadta-é a próféta jó tanácsát?... Meg! és ez lett jövő szerencséjének megalapítója. A szorgalmon Isten áldása van! Az özvegy szomorú hajléka ismét felvirult s a jólét és megelégedés paradicsomává változott.

Bizony ma, aki tétlenül él, erején felül költekezik s adósságot adósságra halmoz: önkezeivel vonja be hajlékába a nyomor, a szenvedés, a kétségbeesés borzasztó rémeit; feldúlja a családi élet boldogságát, számkiűzi magát és szerelmeseit azon édenből, melyben a földi élet legszebb öröm virágai virulnak.

Nem árt mindezekről gondolkozni.

Ugye szép történet ez? méltó volt, hogy meghallgassátok! A tanulságot nem is kell, hogy megmondjam, mert mindenki önként rájött. Aki tehát azt akarja, hogy azon szerencsébe részesüljön, hogy vékájából a búza, erszényéből a pénz ki ne fogyjon: hittel párosítson munkásságot és okos takarékosságot...

Ne mondja senki, hogy szegény, elhagyatott, ha egyszer Isten ép testtel és egészséggel áldotta meg: nyitva áll mindenki előtt az út, a jólét és boldogság biztosítására. Miért rettegnétek a munka fáradalmaitól, midőn jólét, egészség és boldogság virul nyomában, a restség párnáján pedig: szegénység, nyomor, bűn s a nyavalyák torz alakjai hevernek...

Csak kishitűség ne szállja meg lelkünket: az élet legzordonabb anyagi csapásait is lankadatlan munkásság és okos takarékossággal kárpótolhatjuk. Erre tanít bennünket az olajos korsó története.

Kitartó munka igaz hittel

Arat győzelmet névvel, hírrel...

Elődbe tár tündér világot:

Nyugodt szívet s hív boldogságot..

A henyeség: sátán párnája,

Hívét – nyomor s gyalázat várja...

Forrás: Unitárius Közlöny