Egy hatalmas vihar az óceánból több ezer kagylót kisodort a partra, amelyek pusztulásra voltak ítélve, ha nem kerülnek vissza a vízbe.
A vihar elállta után egy nagyon gazdag üzletember kisétált az óceán partjára. Ahogy sétálgatott ott, hirtelen meglátott egy kisgyereket, aki leguggolva a parton, egyenként emelte fel a kis kagylókat és dobta vissza őket a vízbe.
Az üzletember egy gyors számítást végzett a fejében és azonnal felmérte azt, hogy annak, amit ez a kisgyerek tesz, emberileg nem sok értelme van.
Mert nagyon-nagyon kevés azoknak a kagylóknak a száma, amelyek vissza fognak kerülni az óceánba, azokhoz képest, amelyek a parton fognak elpusztulni.
És a véleményét azonnal meg is mondta a kisgyereknek.
De a gyerek, anélkül, hogy felnézett volna rá, folytatta a tevékenységét. "Miért teszed ezt?"- kérdezte az üzletember tőle.
A kisfiú felvett a kezébe egy kagylót, felnézett az üzletemberre és azt mondta:
"azért, mert ennek az egynek számit". És azzal visszadobta az óceánba....
Néha mi hajlamosak vagyunk "tömegben" gondolkozni és nem úgy, mint ahogy ez a kisgyerek is tette.
Pedig Isten külön-külön minden teremtményébe helyezett egy nagy értéket és Ő mindenkit személyesen ismer és nevén szólít.
Szeretném én is így látni mindig a körülöttem élőket. Nem egy "tömeget", nem embercsoportokat, gyülekezeteket, hanem elsősorban külön személyeket, akik Isten képmására vannak teremtve. Segítsen meg mindannyiunkat erre Isten!!!
Sajnos minden embert nem tudunk üdvösségre vezetni, de aki szeretne megváltást nyerni, annak számít.
Márk 16, 15-16: És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek.
Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Kommentáld!