Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. (2 Korinthus4:7)
Isten cserépedényeken, vagy ahogyan mondani szoktam, repedezett edényeken keresztül munkálkodik.
Ez azt jelenti, hogy vannak hibáink, és amikor az emberek ránk néznek és valami nagyszerű dolgot látnak, akkor bizonyosságuk van afelől, hogy amit látnak az Isten munkája, nem pedig a miénk. Hiszem, hogy akik engem ismernek, minden kétség nélkül felismerik, hogy amit teszek, azt biztosan Isten munkálja ki bennem és rajtam keresztül.
Éppen ezért Őt dicsőítik miatta, nem engem, mert látják a tökéletlenségeimet és ismerik a korlátaimat. Isten szándékosan azokat választja ki, akik a világ szemében ostobák és gyengék, hogy senki se dicsekedhessék az Ő színe előtt (1 Korinthus 1:27-29).
Képzelj el egy edényt, amiben mécses van, a tetején pedig fedő. Lehet, hogy belül telve van fénnyel, mégsem látja senki azt a fényt. Azonban, ha az edényen repedések vannak, akkor a fény azokon keresztül világít. Ugyanígy, Isten is a tökéletlenségeinken keresztül munkálkodik.
Tudnál szeretni egy repedezett edényt? Isten tud! Éppen ezért Isten szerint való, ha egészséges, kiegyensúlyozott módon szeretjük magunkat. Viszont Isten ellen van, ha elutasítjuk és megvetjük magunkat.
Uram, Te is és én is teljesen tisztában vagyunk a tökéletlenségeimmel. Arra kérlek, hogy a te fényed ragyogjon az életemen keresztül, és tudják az emberek, hogy ezért minden dicsőség Téged illet. Ámen.
Joyce Meyer
Kommentáld!