Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és
néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj,
Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az
ÚR!"
(2 Krón 20,17)
Amit Jósafátnak mond Isten ebben a szakaszban, és amire minket is
figyelmeztetni szeretne ma, az a következő: „Ez a csata nem a tiéd,
hanem az enyém. Nem neked kell megharcolnod.” Magyarul ez Isten
problémája. Engedd, hogy ő oldja meg. Tulajdonképpen, ha Isten gyermeke
vagy, akkor a problémáid az ő problémái.
És ő sokkal jobban tudja
megharcolni a csatáidat és megoldani a problémáidat, mint amennyire te
valaha is képes leszel rá.
A te feladatod annyi, hogy bízz benne, hogy ő
ezeket megoldja. Talán azért is van sok olyan fáradt, kiégett és
bátortalan keresztény, mert azt gondoljuk: „Minden rajtam múlik.” Ha
egy napon végre felmondasz az Univerzum Vezérigazgatója munkakörödből,
rá fogsz jönni, hogy ettől semmi sem hullik darabokra.
Nyugodtan
pihenhetsz, hittel bízva abban, hogy Isten a segítséged nélkül is
boldogul. Ebben a fejezetben kétszer is szerepel, hogy „Ne félj és ne rettegj”.
Amikor szembekerülsz egy látszólag lehetetlen helyzettel, akkor ne félj
és ne rettegj. Elveszített Isten valaha egyetlen csatát is? Nem. Ő nem
veszít csatákat. Isten annyit mond Jósafátnak, hogy vonuljon ki és
álljon meg. Mit jelent így megállni?
Egy nyugodt, magabiztos
hozzáállást. Két ok miatt állhatsz meg szilárdan: - Isten jelleme
miatt: Ő hűséges. Nem azért hoz el minket idáig, hogy aztán cserben
hagyjon. Nem fog kiküldeni egy faágra, hogy aztán levágja az ágat.
Higgy
Isten természetében és jellemében! - Az Ő Igéjébe vetett bizalom miatt:
Isten Igéje hűséges. Bízhatsz az ígéretekben, amiket a Bibliában
találsz.
(Forrás: Búzamagból)
Kommentáld!