Római Szent Zsuzsánna vértanúnő
Gavinius pap lánya volt, valamint Szent Caius
(+296) római pápa unokahúga. Szigorú keresztényi erkölcsi nevelésben
részesült és már kora ifjúságától fogva Istennek szentelte magát.
Családja rokonságban volt Diocletianus
császárral, aki miután értesült a lány jóságáról és szépségéről,
feleségül akarta adni Maximánhoz, az ő társuralkodójához. Elküldte hát
egyik rokonát, Klaudiust Gaviniushoz, majd magát Maximiánt is.
Mindketten, miután hosszasan elbeszélgettek a pap családjával, maguk is,
és Gavinius egész családja, megkeresztelkedtek. Amikor a császár erről
tudomást szerzett, száműzte mindannyiikat. Nem messze Rómától elégették
őket, hamvaikat pedig a tengerbe szórták. Zsuzsannát a császár udvarába
vitték. A császárné felügyelete alá helyezték azzal a paranccsal, hogy
engedelmességre bírja Zsuzsannát. A császárné azonban titokban maga is
keresztény volt, ezért támogatta Zsuzsannának azt az elhatározását, hogy
az Úrért megőrzi tisztaságát. Elmondta a császárnak, hogy a szűz nem
hajlandó házasságra lépni egy pogánnyal. Diocletianus megengedte
társuralkodójának, hogy a szent szüzet megbecstelenítse, ettől azonban
Angyal mentette meg őt. Ezek után arra kényszerítették, hogy áldozatot
mutasson be a pogány isteneknek. „Én saját magamat mutatom be áldozatul
az én Istenemnek” –mondta Zsuzsanna. Ekkor pedig lefejezték. A császárné
titokban eltemette a szent testét. A szobát, melyben lefejezték
Zsuzsannát, a pápa templommá szentelte. Csakhamar szent Zsuzsanna apja
is vértanúságot szenvedett, csakúgy, mint 296-ban Róma püspöke is,
Caius.
Kommentáld!