Tibetben, a magas , titokzatos hegyi országban az emberek nagyon furcsa módom köszöntik egymást.

Amikor találkoznak, mélyen meghajolnak, kinyújtják kitárt kezüket egymás felé, és bemutatják, hogy nincs náluk fegyver, és barátságosak akarnak lenni.

Azután egymásra öltik a nyelvüket, ami azt jelenti, hogy nincsenek gonosz szavak a szájukban egymás ellen.

A perzsák gyakran elbeszélik a nagy Abbas sah történetét, aki csodálatosan uralkodón Perzsiában, de szeretett álruhában elvegyülni az átlagemberek között is.

Egyszer szegénynek öltözve lement egy lépcsőházban a mélyben levő szűk pincébe, ahol egy kazánfűtő vigyázott a tűzre.

A király melléült és beszélgetett vele.

Ebédidőben a fűtő nagyon durva, fekete kenyeret és egy kancsó vizet tett maga elé, amit együtt fogyasztottak el. A sah elment, de ismét visszatért, mert szíve együttérzéssel telt meg e magányos ember iránt. Kedvesen figyelte az embert, aki megnyitotta előtte a szívét és megszerette új barátját, aki annyira kedves, bölcs és mégis olyan szegény, mint ő maga.

Végre a császár ezt gondolta:

„Megmondom neki, ki vagyok, és majd meglátom, hogy milyen ajándékot kér." így szólt:

„Te azt gondolod, hogy szegény vagyok, de én vagyok Abbas sah, a te császárod."

Erre valamilyen nagy kérésre számított, de a kazánfűtő csöndben ülve meredt rá.

„Nem érted? Gazdaggá és nemessé tehetlek, neked adhatok egy várost, kinevezhetlek valamilyen nagy kormányzóvá. Semmit sem kérsz?"

Az ember kedvesen válaszolt:

„Igen, uram, értem. De mi okozta, hogy elhagytad palotádat és dicsőségedet és leültél velem ezen a sötét helyen és osztoztál kegyetlen sorsomban, és törődtél velem szívem boldogságában vagy szomorúságában?

Ennél drágábbat nekem nem adhatnál.

Másoknak adhatsz gazdag ajándékokat, de nekem önmagadat adtad.

Csak az a kérésem maradt hátra, hogy sose vond meg tőlem barátságod ajándékát!"

Félelem

Megkérdeztek egy idős koreai asszonyt:

“Milyen áldásokat kaptál a Jézusban való hit által?”

Az asszony így válaszolt:

“Sok mindent kaptam. Elmondok nektek egyet, jóllehet nem gondoljátok fontosnak. Mielőtt keresztyén lettem, sohasem tudtam nyugodtan aludni, sokszor fölriadtam és verejtékeztem, mert attól féltem, hogy a gonosz szellemek csapást hoznak reám, családomra vagy házamra.

Most, amikor lenyugszik a nap, mindenemet Istenre bízom, lefekszem, és reggelig alszom.”

Az egyik újság kérdés-felelet rovatának vezetője havonta átlagosan tízezer levelet kap, csaknem mindegyiket olyanoktól, akik bajokkal küzdenek.

Megkérdezték tőle, hogy mi a kapott levelek uralkodó témája.

Ezt mondta:

„Úgy tűnik, hogy az összes probléma fölé emelkedik a félelem kérdése. Az emberek félnek attól, hogy elveszítik egészségüket, vagyonukat, szeretteiket.

Az emberek magától az élettől félnek.”