Hogyan viselkedünk olyan helyzetekben, amik a békességünket fenyegetik? Hiszem, hogy ez látásmód kérdése. Azt kell választanunk, hogy hiszünk Isten hűségében, és ragaszkodnunk kell ehhez az igazsághoz, bármit is diktálnak az érzéseink.

Az érzelmeim olykor úgy viselkednek, mint egy elkényeztetett gyerek, fel-le ugrálnak, kiabálnak, miközben próbálok tudatosan Istenben bízni az adott szituációban.

Mózes 4. könyvében találjuk a jól ismert, nagyszerű történetet, ami útmutatóul szolgálhat. Mózes kémeket küldött Kánaán földjére, hogy felderítsék azt, mielőtt Izrael népe belép. Isten a népének ígérte azt a földet. Gazdag föld volt, többet kínált, mint amiről valaha is álmodtak.

Amikor a hittel teli Káleb meglátta a földet így szólt: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele” (4 Mózes 13:30). Azonban a többi kém más látásmóddal rendelkezett és ők ezt mondták: „Megbolondultatok!? Nem győzhetjük le őket! Túl erősek!”

A következő vers felfedi a valódi problémájukat. „Láttunk ott óriásokat… Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák” (4 Mózes 30:33).

Érdekes a különbség Káleb és a többi kém látásmódja között. Az egyik azt gondolta, hogy rögtön be kellene menni és elfoglalni a földet. A többiek pedig azt gondolták, semmi esélye annak, hogy ez sikerüljön. Az egyik Istent látta. A többiek az óriásokat látták. Az egyik úgy látta magát, mint aki telve van Isten kegyelmével (Isteni erővel, ami képessé tesz arra, hogy megtegyük mindazt, amire Isten elhívott). A többiek pedig az óriásokhoz képest sáskáknak látták magukat.

Te mit látsz, amikor az előtted álló akadályra nézel? Egy óriást vagy Istent? Kegyelem-mentalitással, vagy sáska-mentalitással vagy tele? Hogyan látod önmagad? A kémek azt mondták: „Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák.” És te?

Amikor az ellenállás hegye tornyosult Zerubbábel előtt, akkor az Úr emlékeztette őt, hogy „nem hatalommal, sem erővel (emberi erőlködéssel vagy erőszakkal), hanem csak Szellemem által" (Zakariás 4:6, Egyszerű fordítás, zárójelben lábjegyzettel kiegészítve). Isten Zerubbábel kezébe adta a kulcsot a hegy-méretű akadály legyőzéséhez. „Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!” (Zakariás 4:7)

Az élet hegyeit és kihívásait nézzük a kegyelem látószögéből, ne pedig sáska mentalitással. Nem vagyunk olyanok, mint a többi ember a világból. Isten gyermekeiként az Ő isteni jóindulata nyugszik rajtunk. Számítsunk és éljünk ezzel, bármit is mondanak a körülményeink vagy az érzéseink.

Steve McVey