,,És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem."Zsolt. 50:15
Egy kórházi káplán mesélt egy történetet egy alkoholista orvosnőnek, aki nem volt hajlandó szembesülni vele, hogy visszaesett, és egyedül nem tudja megoldani a helyzetét. Feszült volt, ideges, mindenkivel összeveszett, és mindenkit el akart marni maga mellől. Így menekült, miközben borzasztóan szenvedett.
A történet egy kisfiúról szólt, aki meg akarta mutatni az anyukájának, hogy milyen erős, és fel tud emelni egy teli kosarat. Erőlködött, erőlködött, de nem sikerült neki. Anyu - mondta, - most összeszedem minden erőmet, és sikerülni fog. Ismét erőlködött, megint megpróbálta, de nem sikerült neki. Anyukája odament hozzá és azt mondta: Összeszedni minden erőnket azt jelenti, segítséget kérni. Megfogták ketten a kosarat és együtt könnyen felemelték.
Az orvosnő először nem értette, miért mondták el a történetet neki, de hamarosan ráeszmélt, és ő is segítséget kért, hogy meg tudjon gyógyulni.
Számomra a történetnek és a filmnek is volt tanulsága.
Gyakran követjük el azt a hibát, hogy amikor valakit jobb belátásra akarunk bírni, akkor utasítjuk őt, kereken megmondjuk neki, hogy mit kellene tennie. Ez azonban gyakran vált ki az emberekből ellenkezést.
Jézus is példázatokban beszélt, ami sokkal alkalmasabb arra, hogy az emberek szívéhez szóljon, mint az utasítás.
Mi gyakran csak akkor hívjuk segítségül Istent, amikor már semmi emberi megoldást nem látunk. Mennyi erőlködést és hiábavaló fáradtságot takarítanánk meg, ha azonnal hozzá mennénk.
János 7:37:
,,Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék!"
Kommentáld!