De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és
sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3,20).

   Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első
eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint
ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. Sötét az eged, kedves
olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess
ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a
legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. „Az éjszaka elmúlik, a
nappal pedig már egészen közel van" (Róma 13,12).

   A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja",
amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket,
igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli
el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és
szeretetét. Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert
igazság szerint való.

   Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az
Úr nevét? Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így
van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a
reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra
elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki
betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd.
Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére!
Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra!
Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy "fel fog
ragyogni azoknak, akik nevét félik".Ámen

 TIZ  GIRA

„Kereskedjetek, amíg megjövök!"
- Mondta az Úr, és messzi-tartományba
Távozott: dicső égi országába.
S én itt maradtam szolgái között.

Mielőtt elment, énrám is hagyott
Tíz értékes gírát, hogy megpróbáljon.
Kegyes volt hozzám Uram és Királyom.
Azóta én az adósa vagyok.

Lám, elszállt fölöttem az idő.
Közel a nap, hogy Uram visszatérjen.
Számolgatom, mennyit „hozott" a pénzem.
Tudom, nemsoká ő „vesz majd elő".

S megkérdezi: A gírámmal mi lett?
És nincs helye cselnek, ravaszkodásnak.
Néven szólít, hogy színe elé álljak.
Fülem e szóra nem lehet süket.

Dadogva kezdem érveim sorát...
Uram, a hasznod talán ha öt gíra...
Légy irgalommal teljes szívű bíra,
Teddfélre az ítélet ostorát!

Néhány szolgatárs már sorra került...
Én itt toporgok a várószobában.
Szívem remeg, bár mindig erre vártam,
Hogy álljak végre szent színed előtt.

Nincs semmi érdemem, áldott Uram,
De rendületlen hiszek irgalmadban.
Bocsáss meg, hogyha adósod maradtam,
Csak ez segít, hisz véget ér utam.

Könyörülj rajtam, csak ezt mondhatom!
Keresztfán kihullt véred érdeméért,
Megtört testednek drága öt sebéért
Emeld fel szívemet, szeress nagyon!
                                Gerzsenyi Sándor

.