31 éves koromban a nyirokrendszerre áttétes mellrákkal diagnosztizáltak. Három hónap múlva a tükör előtt álltam. Egyik mellem teljesen eldeformálódott a műtét következtében. 15 kiló túlsúlyt hordoztam a második műtét és a korai menopauza miatt. Bőröm áttetsző és színtelen volt a kemoterápiában kapott gyógyszerek miatt, melyek a vénáimon keresztül átitatták az egész testemet...

Nem ismertem magamra. Nem tudtam mit kezdeni ezzel az életszakasszal. A legjobb esetben életem bizonytalan volt, de a legtöbb napon iszonyatos félelmet éreztem.

De erős akartam maradni a három kicsi gyermekem érdekében.

Erős akartam maradni a férjem miatt is, aki teljes erejével védelmezett, de közben nagyon sebezhető volt, amint fiatal felesége a rákkal küzdött...

Erős akartam maradni édesanyám miatt is, aki titokban fényképeket készített rólam, hogy emléke maradjon a lányáról, akit nagyon szeretett, és nagyon féltett attól hogy el fogja veszíteni...

Hol találhattam erőt mindehhez?

A hatalmas hullámok közepette a hitem horgonya Krisztus lett. Emellett Isten embereket adott mellém, akik segítettek a terheim hordozásában.

Az ő erejük az enyémmé vált, amint apró és hatalmas csatornákon keresztül megérkezett hozzám. Hogyan? A Jakab 2:17 szerint hitüket gyakorlati módon élték meg, mert: "Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában."

A terápiám és a rehabilitációm nehéz napjaiban a fenti verset nap mint nap megtapasztalhattam, amint a körülöttem élők megélték.

A szomszédunk a feleségével hetente levágta a füvet, amíg a kemoterápiám tartott. Sokan bevásároltak nekünk. Mások kitakarítottak. Teletankolták az autónkat. Ebédet főztek.

Ez, a gyakorlatban megnyilatkozó hit, könnyítette fizikai és anyagi terheimet, amit úgy gondoltam, hogy egyedül kell hordoznom.

Barátaink Richárd mellett ültek, míg én a műtőben voltam. Elvitték a gyermekeinket étterembe, és finomságokat vásároltak nekik.

Ez, a gyakorlatban megnyilatkozó hit, enyhítette gyönyörű gyermekeimért és férjemért érzett aggódásomat.

Egyik barátnőm észrevette, hogy szükségem van humorra is a sok rossz hír hallatán. Az ő vidám személyisége időben érkező gyógyír volt számomra. Másik barátnőm lufikat hozott a kemoterápiára. Amint ott ültem a székben, és a tűt a vénámba szúrták, mosolyogtam, mert a vidám lufikra tekintettem, amelyek a székemhez voltak kötözve...

Ez, a gyakorlatban megnyilvánuló hit a szomorúság terhét vette le rólam.

Vannak olyan napok, melyeken meg kell hogy csípjem magam, mert nehéz elhinnem, hogy mindez már 23 évvel ezelőtt történt. Az én "kicsikéim" felnőttek azóta, és unokákkal ajándékoztak meg. Richárddal pedig együtt öregszünk...

A rák a múltamhoz tartozó szó, de a gyakorlatban megnyilvánuló hit átszövi a jelenemet.

Soha sem felejtem el, hogy apró cselekedetek mennyit jelentettek egy krízisben lévő család számára.

Talán azt gondoljuk, hogy a gyakorlatban megnyilvánuló hit mindig hatalmas dolgokat jelent, de ne felejtsük, az apró dolgok is rengeteget számítanak.

Jakab leveléből a 2.fejezet 17. verse nem a hit szépségét akarja fakítani, hanem arra buzdít, hogy ezt a hitet gyakorlatba vigyük át. Ne csak egy szó legyen számunkra, hanem a bennünket körülvevő emberekre ható tényező.

A gyülekezetedben, az utcádban, a környezetedben valaki éppen krízisben van. Lehet, hogy egy barátod, vagy egy családtagod beteg, gyászol, meg van rettenve, vagy össze van zavarodva, te pedig nem vagy egészen biztos, hogy mit kellene tenned vagy mondanod.

Tekints a szükségleteikre, és arra hogy miként tudnád te, személyesen ezeket enyhíteni. Gondold át, hogy mit tehetnél, és valósítsd azt meg. Kínáld meg őket étellel, vedd körbe őket szeretettel, nevetéssel, vigyázz a gyermekeikre, adj számukra megnyugvást!

Drága Uram! Köszönöm, hogy elém hozol valakit, akinek Rád van szüksége. Kérlek, segíts, hogy a cselekedetben megnyilvánuló hitem áldás legyen a mai napon. Jézus nevében, Ámen.