Vajon nem minden ember szabadságra vágyik a lelke mélyén?
Mi is a szabadság?
Olyan lelki szükséglet, igény, ami túlmutat a mindennapok taposómalmán, a
másik ember energiaszükségletének saját rovásunkra történő
kielégítésén, a vágyak maradéktalan beteljesülésén.
Rousseau nagyon találóan fogalmazta ezt meg:
"Nem az a szabadság, hogy
azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem
akarsz."
Ez a lényeg, mindennek a magja.
Amikor valaki úgy próbál élni, hogy a másik elvárásainak igyekszik
maradéktalanul megfelelni, önmagát becsapva lopja el azokat az értékes
energiákat, amivel az életét olyan szinten tudná élni, amit érdemel, -
ami minden embernek alapvető joga -, akkor az az élet minőségben nem tud
megfelelni a lélek általt igényelt szabadságnak.
A lélek börtönbe zárva sínylődik, nem tud szárnyalni, ami előbb-utóbb legyengíti, megbetegíti.
Ki akarhat magának ilyen sorsot, ilyen keserűséggel és könnyekkel teli életet?
A választás mindenkinek megadatott, élni kell vele. Tűnhetnek ezek nagy
szavaknak, de a másik oldalon ott a bátorság is, az elhatározás erőssége
meghatározhatja a változás minőségét, milyenségét.
A döntés a mi kezünkben van. A teljes és tartalmas élethez nincs szükség
másik emberre, de paradox módon, ahogy elfogadjuk és megvalósítjuk az
önmagunkba vetett hit és szeretet nagyszerűségét, megjelenik életünkben a
jó, az emberek szeretete irántunk, és ekkor már csak azt látjuk, soha
nem vagyunk egyedül, mert a bennünk lévő szeretet sugárzik, és vonzza
körénk a hasonló érzelmű embereket.
Ez a "csoda", amivel élni kell, és soha fel nem adni önmagunkat!
Kommentáld!