Szamosújvár a Kis-Szamos partján elhelzezkedő település. Kolozsvár és Dés közötti útszakaszon települ. Kolozsvár felől közelítve meg a várost, már messziről kimagaslik a város főterén lévő örménykatolikus templom.
A jelenlegi erdélyi örmények elődei (Erdély Románia nyugati része) legnagyobb részben Moldvából, kis részben Havasalföldről jött Erdélybe. Ugyancsak kis számban egyenesen Lengyelországból, illetve Lengyelországból Moldva érintésével is érkeztek örmény menekültek. A legnagyobb számú erdélyi örmény beáramlás 1672 elején történt. Ebben az évben - a moldvai Duca Vodă ellen kirobbant lázadás leverése után, a nagyméretű politikai és vallási véres megtorlások elől mintegy 3000 örmény családnak kellett menekülnie. I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem (1661-1690) engedélyével Erdélybe jöttek, s a mintegy 12 000-15 000 főnyi moldvai örmény Besztercén (Bistriţa, Bistritz), Gyergyószentmiklóson (Gheorgheni) és Csíkszépvízen (Frumoasa de Ciuc) telepedett le. Kis számban ugyan, de az első és a második világháború után is telepedtek örmények Erdélybe.
Közvetlenül letelepedésük után az örmények sajátos adminisztratív, vallási és iskoláztatási jogot (autonómiát) kaptak, valamint ipargyakorlási és kereskedési kedvezményeknek is örvendtek. A letelepedett örmények száma és anyagi helyzete csupán ott tette lehetővé örmény templomok és iskolák építését, ahol többen voltak (Besztercén, Gyergyószentmiklóson és Csíkszépvízen). Így az örmények iskoláztatási, vallásoktatási, illetve templomba járási lehetőség nélkül maradtak. Adminisztratív szempontból is problémák adódtak, mert az örmény kompániák székhelyén kívül lakó örmények összefogása és irányítása sok gondot okozott és sok időt vett igénybe. Mindezekhez hozzáadódtak az érvényben levő lakosság-felosztási törvényből származó politikai és gazdasági hátrányok is. Mivel az örmények az idegenek csoportjába tartoztak, sokkal kevesebb jogaik voltak, mint a földieknek és az indigéneknek (őslakosoknak). Így vált veszélyeztetetté az örmény identitástudat, amit viszont ők mindenképpen meg akartak őrizni.
Hátrányos helyzetüket az is tetézte, hogy kevesebb jogokkal rendelkező helységekben laktak. A jelentősebb helységek vezetői már csak azért sem akarták őket befogadni, mert konkurenciát jelentettek volna a helyi kereskedőkkel és iparosokkal szemben. Ezeket a hátrányokat eleinte kiváltságlevelek megszerzésével próbálták enyhíteni. A kiváltságlevelek azonban csak részleges jogokat biztosítottak, sok pénzbe kerültek és ideiglenesek voltak. Helyzetük teljes megoldásához csak egy út vezetett: a földiek csoportjába történő befogadásuk. Az örmények kérték is a földiek csoportjába történő felvételüket, de elutasító választ kaptak, mert még nem ismerték a magyar nyelvet és kultúrát és vallásuk nem tartozott a négy "bevett" vallás (a római katolikus, kálvinista, lutheránus és unitárius) közé. Több eredménytelen próbálkozás után az örmények elfogadták, hogy saját vallásukról (örmény nemzeti, független keresztény, ún. gregoriánus vallás) örmény katolikus vallásra térjenek. Elfogadták továbbá azt is, hogy hozzáfogjanak a magyar nyelv és kultúra megismeréséhez. A fenti célok érdekében feltétlenül szükséges volt az erdélyi örmények összevonása, azaz örmény városok létesítése.
Erdélyben az örmények két várost alapítottak: Szamosújvárt (1700) és Erzsébetvárost (1733). Szamosújvár és környéke Erdély római idejéből ismeretes. Ebben az időben, a mai örmény város déli határaihoz közel, egy Kr. u. 143-ban épített római castrum létezett. A római castrumtól 2 kilométerrel északabbra fekszik a XIII. században emelt vár, mely Arx Nova (Új Vár), majd - mivel a Kis-Szamos partján fekszik - Szamos-Új-Vár a vele szemben lévő gázló szláv eredetű neve után, ahol egy fahíd is létezett, Gerla Hida. A vár 1540-42-ben, Martinuzzi bíboros által vezetett modernizálása után a Martinuzzi-vár nevet viseli. A vártól északabbra és ugyancsak a Kis-Szamos partján, szemben a gázlóval (a gázló "gherla" neve után) létezett egy Gherla/Gerla nevezetű falucska. Mivel Gerla lakosai részt vettek a II. Rákóczi Ferenc által vezetett felkelésben, mint darabontok (lőporpuskás-gyalogosok) a várban, 1705-ben a labancok a falut felégettek és teljesen lerombolták. 1705-ben Gherla/Gerla falucska megszűnt létezni.
Szamosújvár örmény várost az erdélyi örmények a Martinuzzi-vártól közvetlenül délre, egy nyílt mezőn alapították. Az 1 km2 nagyságú vásárolt terület 1250 méter hosszú és 800 méter széles, téglalap alakú volt. A területet négy hosszú és hat, balról jobbra menő utcák által 35 kvartálra osztották. Az így felosztott terület közepén két kvartálnyi helyet a város központi parkjának és a középületeknek tartották fenn. A város északi részén, ugyancsak két kvartálnyi területet egy modern állatvásár-tér létesítésére szánták. A többi kvartálokat kis és nagy parcellákra osztották. Egy kis parcella 10, egy nagy parcella pedig 20 méter utcai szélességű volt. A kis parcellákra 3 utcai ablakos, a nagy parcellákra pedig 5 utcai ablakos házakat volt szabad építeni. Az épületek a barokk architektúra remekművei.
Az építési munkálatok 1700. júniusában kezdődtek és olyan gyorsan haladtak, hogy 1700. augusztus 1-én Oxendius Verzerescul püspök már felavathatta a városban működő tímárok céhét Szűz Mária Menybemenetele tiszteletére szentelt Timár Társulat néven. A társulat alapszabályzatának a kiadási dátuma igazolja Szamosújvár örmény város létezését 1700. augusztus 1.-i dátummal. Az alapszabályzatot a városban létesített Örmény Múzeumban őrizték.
A városnak alapításától kezdődően több neve is volt. Eleinte Szamos-Új-Vár-Város nem hivatalos nevet viselte. 1726. október 17-én a helység elnyerte a Szabad Privilegiált Városok rangját és a következő hivatalos nevet kapta: Liberum Oppidum Armenopolitanum, vagy Libera Civitas Armenopolis, rövidítve: L. C. Armenopolis. 61 évig viselte a város ezt a nevet. 1787. június 21-én hozták nyilvánosságra II. József császár 1786-ban aláírt diplomáját. E diploma alapján az örmény várost a Szabad Királyi Városok rangjára emelték, a következő hivatalos néven: Liberae Regiaeque Civitatis Armenopolis, rövidítve L. R. C. Armenopolis. A diplomában így szerepel: Szabad Királyi Szamosújvár Város, rövidített formájában Sz. K. Szamosújvár. 1867-től Szamosújvár nevét viselte. 1918 decemberétől kezdve a város neve a román ajkú lakosság nevében mindig is Gherla (Gerla). A város gyors ütemben fejlődött. Míg 1716-ban csak 130 családfő szerepel a város lakosainak, ez a szám 1721-ben 156 családfőre emelkedik, 1792-ben a családfők száma 373 plusz 74 özvegy. 1847-ben a családfők száma már eléri a 952-t. 1853-ban 4847 személy élt Szamosújváron, akik közül 2314 nő. Az 1956-ban Szamosújvárnak 7617 lakosa volt. Ez a szám az 1992-es népszámlálás alapján 24 311-re emelkedett, akik közül 450-500 örménynek vallotta magát. Az örmény Szamosújvárról származó értelmiség nagy része ma Kolozsváron él (45 km-re Szamosújvártól). A város főterének járdáit 1801-ben homokkő lapokkal borították. 1846-ban a Malom-árok és a Kis-Szamos gátjai közötti területen üdülőparkot létesítettek, melyet szépségéért és a nagy bécsi parkkal való hasonlatosságáért "Kis Schönbrunn"-nak neveztek. Az első patikát, mely Karácsonyi Karácsony tulajdona volt, a most is létező főtéri patika helyén, 1788-ban nyitották meg. Az első postahivatal, Dániel Miklós tulajdonaként, 1793. január 24-én kezdte el működését. A Kolozsvár - Dés országutat 1838-1839 között a város felé vezették a Kis-Szamos bal partjáról. A vasútvonalat és az első vasútállomást 1871-ben építették. A vasútvonal megépítése érdekében a város vezetősége lemondott egy 14 méter széles sávról a város keleti határa mentén.
Szamosújvár örmény város lakónegyedei:
a város keleti szélén levő, állattenyésztésre, földművelésre, gyümölcsösök és szőlők létesítésére alkalmas MajorsorA város keleti szélén levő Kandia falu, melyet a volt Gerla falucska romjaitól valamivel délebbre, a Kis-Szamos partján alapítottak. Idővel, úgy a város, mint a falu terjeszkedésével a két helység egybeforrt, a falu az örmény város északi lakónegyedévé vált.KakasvárosCigánysor - A város ún. "hasznos" cigányainak lakónegyede, akiket a város szerződéssel alkalmazott. Szamosújvár északnyugati részén feküdt.13 város - Ez volt a neve annak a lakónegyednek, melyen keresztül az út 13 helységbe vezetett, s amelyekkel az örmény város állandó kereskedelmi és más jellegű kapcsolatban állt.Szamosújvár örmény város címere, amely kör alakú pecsétnyomójának közepén is szerepel, a nyitott szárnyú kétfejű sas, mely jobb oldali fejével visszanéz a múltba és tanul a múlt hibáiból, a bal oldali fejével pedig fürkészi a jövőt, hogy helyesen tudja vezetni a népét. Az erdélyi örmények azokban a helységekben, ahol létszámuk és anyagi helyzetük megengedte, örmény iskolákat létesítettek. Ezek közül a szamosújvári örmény iskolák voltak a leghíresebbek és működtek a leghosszabb ideig. Közülük a legjelentősebbek:
az örmény nemzeti fiú- és leányiskolaaz örmény nemzeti "vasárnapi-iskola";az örmény nemzeti gimnázium;a második örmény gimnázium;az ipariskola;az állami királyi líceum;a pedagógiai leány középiskola;a kadettiskola;a fiúintézet;a leányintézet;az apácakolostor.Neves professzoraik közül Gábrus Zachar, dr. Lukácsi Kristóf, Szongott Kristóf, Gabányi János Árpád nevét kell külön említeni.
A szamosújvári örmények vallása az örmény katolikus vallás. Elfogadta a pápa felette levő elsőbbségét, az összes római katolikus dogmát, de megtartotta a különböző örmény szertartáshoz tartozó elemeket. Az örmény katolikus vallásra térítésükért a pápa a moldvai Botosani-ból származó Oxendius Verzerescul hittérítő papot küldte Erdélybe. A térítés 1684-1690 között ment végbe. Érdemeiért Oxendius Verzerescult a pápa erdélyi örmény katolikus püspökké nevezte ki, a bécsi császár pedig bárói civil ranggal illette. Szamosújváron 10 templomban és kápolnában misézhettek: többek között a nagy örmény katedrálisban (építésének kezdete: 1748. szept. 18.; felszentelése: 1804. július 17.) és a Salamon-templomban (adományozási levéllel átadva: 1729. szeptember 10.). 1991 óta a Romániai Örmény Katolikus Ordináriát apostoli kormányzója dr. Jakubinyi György-Miklós, gyulafehérvári római katolikus érsek.
A szamosújvári örmények földiekké nyilvánítása érdekében az első lépés Szamosújvár alapítása volt (1700-ban kezdődött és 1837-ben fejeződött be). Az Országgyűlés az 1841-i ülésszakán tartotta érdemlegesnek, hogy valamennyi erdélyi örményt - tehát a szamosújvári örményeket is - "anélkül, hogy külön negyedik nemzetet képezzenek" - földiekké nyilvánítsa. Így az erdélyi örmények 170 évet tartott becsületes munkálkodás után a magyar nemzet teljes jogú állampolgáraivá váltak.
Első temploma: a Salamon templom, 1723-ban épült. Ez jelenleg is fennáll. A mostani székesegyház alapkőletételére 1748 október 9-én került sor. Az építkezési munkálatok kisebb megszakításokkal 1798-ig tartottak.A templom ünnepélyes felszentelésére 1804. július 17-én került sor. A székesegyház berendezéséhez az egész város hozzájárult. Az oltárképeket Bécsben készítették. A Világosító Szent Gergely mellékoltárt a szamosújvári Kereskedelmi közösség készítette. A Mária mellékoltárt a Timárok Egyesülete ajándékozta. Az orgonát MAIWALD HEINRICH orgonamester készítette 1846-ban. 2 manuálos (manuálonként 54 hang), pedálos (27 hang), 20 regiszteres mechanikus csúszkaládás rendszerű. A templom hossza 57 m, szélessége 27 méter. A szentély félkörös záródású.
Eredetileg két harangja volt a jelenlegi halálcsengő ami ma is megvan és egy 650-kg-os harang. 1960-ban a székesegyház padlásán azonban a galambokat fogni akaró gyerekek gyufával játszottak, tűz keletkezett, ennek következtében teljes mértékben leégett a székesegyház tetőzete, a 650 kg-os harang a nagy hőségtől darabokban leolvadt, csak a halálcsengő maradt épen. Az 1970-es évek közepén egy szamosújvári származású bécsi mechitarista (örmény-katolikus) szerzetestől kapott a szamosújvári örmény katolikus közösség a székesegyház részsére egy erősítőt, magnót szallagokkal a bécsi Stephan-s dóm harangjátékaival, 4 tölcsér alakú hangszórót a toronyba. 2003-ban kicserélték CD-re, mert a szallagok megnyúltak, az erősítő pedig a hőmérsékletingadozás miatt tönkrement. Jelenleg a kölni dóm haragjátékai hallhatók hajnali 6-kor, délben 12-kor ill. este 8-kor. A halálcsengő ép, működőképes, csak éppen ember nincs, aki halálesetkor felmenjen, és rendszeresen harangozzon.
Jelenlegi Szamosújváron lakó hívek száma 120 ra tehető, Szamosújvárhoz közeli ill. Nyugat-Erdélyi városokban, ill. Szamosújvárról elszármazott és küldföldön élő örmény katolikusok össz. 200 körül. A székesegyházban minden ünnepnapon illetve vasárnap 9 órától mutatnak be szentmisét. A hétköznapi szentmiséket a Salamon templomban tartják.
Az Erdélyi Örmény Múzeum Egyesület (ÖME): Szükség volt egy olyan intézményre is, amelyik mind az ősi, mind az erdélyi örmény kultúrát és hagyományait ápolja és megőrizze. Ilyen célból hozták létre az Örmény Múzeum Egyesületet (ÖME), Szamosújvár székhellyel. A múzeum alapítási ülését 1905. február 19-én tartották, a delegátusok egyöntetűen jóváhagyták az Örmény Múzeum Egyesület létrejöttét és működési alapszabályzatát. Az ÖME elnökévé Dr. Dániel László képviselőt, igazgatónak pedig Szongott Kristóf szamosújvári tanárt és történészt választották. Az Örmény Múzeum Egyesület hivatalos ünnepélyes megnyitására 1907. június 16-án került sor. De ezen a napon fő alapítója már nem vehetett részt. Szongott Kristóf 1907. január 24-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Egész könyvtárát és még kéziratban levő dolgozatait az ÖME-nek ajándékozta. Jelenleg a szamosújvári örmény múzeum egyes tárgyai a városi múzeum leltárában vannak. Az erdélyi örmények által alapított két örmény város, az összes erdélyi örmények "földiekké" nyilvánítása és az Örmény Múzeum Egyesület létrehozása, az egész világon élő örmény nemzetiségi szórványban (és nemcsak) egyedülálló teljesítmény. Ilyen eredményekkel egyetlen más nemzetiségi szórvány sem dicsekedhet.
Kommentáld!