Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A reformkort megelőzően a magyar gazdaság fejlődésének legfőbb gátja a közlekedési utak hiánya
volt. Az Alföld gabonája, Tokaj bora, Erdély fája nem juthatott el
Európa piacaira, ahol jól megfizették volna ezeket. A közutak
fenntartása a vármegyék és községek feladata lett volna. A legtöbb
helyen ezt éveken át elhanyagolták. Nem voltak jobb állapotban a vízi
utak sem. A hajókat ár ellenében lovakkal, marhákkal, olykor emberekkel
vontatták. Ám a parti vontatóösvényeket nem gondozta senki, a fák,
bokrok sok helyen lehetetlenné tették az előrehaladást.
Már a reformkor előtt sokan felismerték, hogy a helyzeten változtatni kell. 1723-ban a rendek a Helytartótanácsra bízták a közlekedés ügyének országos rendezését, de utána még sokáig nem történt semmi. A Napóleon elleni háború idején hirtelen megnövekedett a kereslet a magyar gabona iránt. A szállítás szinte kizárólag hajóval történhetett. A Tiszán megrakott hajók útja igen hosszadalmas volt. Ezért elhatározták, hogy a Duna és a Tisza között csatornát építenek.
1793-ban két magyar vállalkozó megalapította a Királyi Magyar
Hajókázható Tsatorna Társaságot. 1802-re el készült az uralkodóról Ferenc-csatornának nevezett építmény, mely jelentősen lerövidítette a hajók útját. A Helytartótanács 1822-ben utasítást adott a Duna feltérképezésére, amely a későbbi szabályozás előfeltétele volt. Kezdetben Huszár Mátyás irányította a munkát, majd Vásárhelyi Pál vette át feladatát. Vásárhelyi egy országos csatornahálózat építését javasolta. A tervet Széchenyi István támogatta.
Gróf Széchenyi István életében meghatározó élmény volt angliai utazása. Anglia
az 1820-as évekre a világ legfejlettebb iparával és gazdaságával
rendelkező ország volt. A gróf hazatérte után az ott látott újításokat
és intézményeket Magyarországon is meg akarta honosítani. Különösen
fontosnak tartotta a gőzhajózást. Az új hajózási mód a vízi közlekedést függetlenné tette a parti vontatóutaktól.
A Dunán az első gőzös 1817-ben indult Pest és Komárom között. Bernhardt Antal vállalkozása azonban néhány év után, kellő pénz hiányában tönkrement. Széchenyi,
okulva a kudarcból, először a gőzhajózás, hajóépítés anyagi hátterét
igyekezett megteremteni. Bécsben bankárokkal tárgyalt, végül 1829-ben
alapították meg a Császári és Királyi Dunagőzhajózási Társaságot (DGT). A következő évben megépült az uralkodóról Franz I., azaz Első Ferencnek nevezett gőzhajó.
Széchenyi nem elégedett meg a gőzhajó sikerével. Terveiben az szerepelt, hogy a Bécstől a magyar fővárosig húzódó vízi utat meghosszabbítja a Duna torkolatáig, s Pesten „tengeri kikötőt” épít. Ennek akadálya a Vaskapunak nevezett folyamszakasz volt az Al-Dunán. Itt a hajózást számtalan szikla és a víz heves örvénylése tette lehetetlenné. A gróf Vásárhelyi Pállal
többször is felkereste a szorost, s a mérnök a szabályozáshoz gondos
tervrajzokat készített. A munka végére azonban kiderült, hogy a kor
technikai lehetőségeit meghaladja a folyamszabályozás. Ezért Széchenyi
javaslatára, Vásárhelyi irányításával a parti sziklafalba vágtak utat, s
alacsony víznél ezen az úton szállították az árukat. A gróf azt is
szerette volna, ha a fővárosban hajógyár létesül. Ez az
elgondolás 1836-ban valósult meg. Óbudán Magyarország legnagyobb gyára
épült föl. Az első itt készült hajó az Árpád nevet kapta. Az ország
másik nagy folyóján, a Tiszán a hajózás sokáig megoldhatatlannak tűnt. A
szeszélyesen kanyargó Tisza medre ugyanis gyakorta változott. Ez nemcsak a közlekedést nehezítette, hanem gyakran árvizeket
is okozott. 1846-ban vállalatot hoztak létre a folyam szabályozására.
Elérték, hogy az Alföld nagy része megmeneküljön az áradásoktól. A Tisza
gátjai Európa leghosszabb ilyen építményei közé tartoznak a mai napig.
Széchenyi a hajózást a Balatonon
is meg akarta honosítani. 1846-ban futott ki az első hajó
Balatonfüredről. A vállalat vezetői a lapátkerekek által hajtott gőzöst
Széchenyiről akarták elnevezni, ő azonban — szerénységből — tiltakozott a
javaslat ellen. Végül a hajó Kisfaludy Sándor költőről kapta nevét.
A
vízi közlekedés fejlődése láttán sokan úgy gondolták, hogy az országot
csatornákkal kellene behálózni, így enyhíthetnék a közlekedés gondjait. A
Tisza szabályozásának megalkotója, Beszédes József mérnök 1839-ben készült tervében Erdélyből egészen Ausztriáig húzódó hajóút építése szerepelt. Széchenyi
tudta, hogy egy ilyen vállalkozáshoz aligha akad pénz. Figyelme az új
találmány, a vasút felé fordult. Az első hazai vasútvonalat 1846-ban
adták át Pest és Vác között. Széchenyi az 1847-ben összeülő országgyűlésnek benyújtotta a magyar vasúthálózat kiépítésére vonatkozó javaslatát.
Eszerint a fővárosból, Pest-Budáról sugárirányban futnának szét a
vasútvonalak szerte az országban. Az elképzelés helyesnek bizonyult: a
magyar vasútvonalak elhelyezkedése máig is ezt a képet mutatja.
A terv kidolgozásában a gróf mellett mások is részt vettek. Köztük volt a kiváló angol mérnök, Adam Clark. Az ország első állandó Duna-hídjának, a pest-budai Lánchídnak a felépítése szintén az ő tudását dicséri (a terveket névrokona, Tierny Clark
vetette papírra, de a megvalósítás Adam Clarkra maradt). A híd
megépítése nem csak műszakilag volt hatalmas lépés. Az 1836-os
országgyűlés kimondta, hogy az átkelésért mindenkinek, még a nemeseknek is fizetniük kell. Ez a törvény volt az első, amely a sok évszázados nemesi kiváltságot nem vette tekintetbe.
Az 1840-es évekre a haza és a nemzeti haladás ügye egybeforrott a magyar közlekedés és az ipar fejlesztésével. Széchenyin kívül mások is sokan munkálkodtak ezen. A Védegyletről
a 25. fejezetben már olvashattunk. Az ország népével kiállításokon
igyekeztek megismertetni a magyar termékeket. Kiderült, hogy sok magyar
iparcikk nemcsak eléri, hanem meg is haladja külföldi vetélytársai
minőségét. Ezek közé tartoztak a Valero Antal pesti selyemszövödéjéből kikerült ruhák, kelmék is.
A szabadságharc alatt a frissen megszületett magyar gyáriparra várt a feladat, hogy a honvédsereget megfelelő fegyverekkel lássa el. Különösen a tüzérség hiánya okozott gondokat. Erdélyben egy székely származású katona, Gábor Áron
kísérletezett tűzfegyverek fejlesztésével. Öntőműhelyéből számos ágyú
került ki. Részt vett a szabadságért vívott harcokban, s a csatamezőn
vesztette életét. Áldozata nem volt egyedülálló. Lahner György
tábornok, akinek feladata a sereg ruházatáról, fegyvereiről,
puskaporáról való gondoskodás volt, az aradi vértanúk közé tartozott.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!