A szegfűbors és a szerecsendió két nagyon népszerű fűszer, de nemcsak kellemes, intenzív ízük miatt érdemes rendszeresen fogyasztani ezeket.

A szerecsendió egy trópusi örökzöld magja, melyet a legtöbbször reszelve, őrölve teszünk az ételeinkbe. Egészen kevés is elegendő belőle, hogy kellemes, édeskés aromáját élvezhessük, például burgonyás ételekben, krémlevesekben vagy ünnepi süteményekben, mézeskalácsban. A szerecsendió mikrotápanyagokban – így többek között magnéziumban, rézben, vasban, káliumban, mangánban ésB-vitaminokban – gazdag, értékes hatóanyagai pedig gyulladáscsökkentő, görcsoldó, antioxidáns és hangulatjavító tulajdonságokkal is rendelkeznek.

A myristicin és az elemicin, a szerecsendióban található két vegyület például serkentően hat az agyra, nyugtatnak, relaxálnak, csökkentik a szorongást, így a könnyebben tudunk megbirkózni a stressz káros hatásaival is. A fűszert évezredek óta alkalmazzák a kognitív képességek, a koncentráció, a tanulás és a memória javítására, újabb kutatási eredmények szerint pedig a szerecsendió hatóanyagai az Alzheimer-kór megelőzésében is szerepet kaphatnak.

A megfelelő agyműködéshez nemcsak az szükséges, hogy az ébrenlét órái alatt minél hatékonyabbak legyünk, hanem az is, hogy éjszakánként kipihenjük magunkat. A szerecsendió természetes nyugtatóként is működik, így segít elaludni. Esténként, lefekvés előtt igyunk meg egy bögre tejet, melybe keverjünk egy kevés (maximum fél kávéskanálnyi) őrölt szerecsendiót!

A szerecsendióban gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatóanyagokat is találunk, melyeket bevethetünk az ízületi és izomfájdalmak ellen, de akkor is, ha fogfájással vagy kellemetlen szájszaggal küzdünk. A fűszer rendszeres fogyasztása az immunrendszerünk működését is serkenti, kutatások során pedig az is kiderült, hogy a szerecsendió kivonata rendkívül jót tesz a férfiak libidójának. mennyiségben fogyasztva toxikus hatású: a naponta javasolt maximális mennyiség fél teáskanál. A túl sok szerecsendió hallucinációkat, zavarodottságot, hányingert és hányást, hasmenést, szédülést okozhat.

A szegfűbors Közép-Amerikából, illetve a karibi térségből származó fűszer, melyet közel 600 éve használnak Európában is, többek között sütemények, húsételek, szószok, savanyúságok ízesítésére, de a növény egyéb részeit például parfümökhöz, fatárgyak készítéséhez vagy rovarirtó szerek előállításhoz is felhasználják. 

A szegfűborsot gyógynövényként is alkalmazzák, bár a kutatók figyelme csak most kezd efelé a fűszer felé fordulni. A hagyományos gyógyászat szerint a szegfűbors jót tesz az emésztésnek, enyhíti a túlzott gázképződéssel, puffadással, hányingerrel és hasi görcsökkel járó kellemetlen tüneteket, így különösen jótékony a fogyasztása nagyobb lakomák után. Görcsoldó hatásait a hölgyek is kipróbálhatják: a szegfűborsból készült tea nemcsak a menstruációs fájdalmakat csökkentheti, de az azzal összefüggő fejfájást is enyhítheti, de nyugtató és kiegyensúlyozó hatásai is vannak. 

Annak is érdemes rendszeresen szegfűborsot fogyasztania, aki szeretné erősebbnek, energikusabbnak érezni magát, esetleg lassítani kívánja az öregedés folyamatát, enyhíteni az azzal összefüggő tüneteket. A szegfűborsban található vegyületek és mikrotápanyagok, többek között például a vas, a mangán és a réz, nélkülözhetetlenek az energikusságunk megőrzéséhez – ráadásul ez a fűszer olyan hatóanyagokat is tartalmaz, melyek antioxidáns hatásaikkal védik a sejtjeinket az idő előtti öregedéstől. 

A szegfűbors alkalmazását sem ajánlott túlzásba vinni, mert étvágytalanságot, hányingert és émelygést okozhat, az arra érzékenyeknél pedig akár bőrtünetekkel is együtt járhat a „túladagolása”. A maximálisan javasolt napi mennyiség fél teáskanálnyi, de azoknak, akik gyógyszert szednek, krónikus gyomor- és bélrendszeri panaszokkal küzdenek vagy várandósak, egyáltalán nem szabad a szegfűborsot gyógynövényként használni.