A szerecsendió egy trópusi örökzöld magja, melyet a legtöbbször reszelve, őrölve teszünk az ételeinkbe. Egészen kevés is elegendő belőle, hogy kellemes, édeskés aromáját élvezhessük, például burgonyás ételekben, krémlevesekben vagy ünnepi süteményekben, mézeskalácsban. A szerecsendió mikrotápanyagokban – így többek között magnéziumban, rézben, vasban, káliumban, mangánban és B-vitaminokban – gazdag, értékes hatóanyagai pedig gyulladáscsökkentő, görcsoldó, antioxidáns és hangulatjavító tulajdonságokkal is rendelkeznek.

A myristicin és az elemicin, a szerecsendióban található két vegyület például serkentően hat az agyra, nyugtatnak, relaxálnak, csökkentik a szorongást, így a könnyebben tudunk megbirkózni a stressz káros hatásaival is. A fűszert évezredek óta alkalmazzák a kognitív képességek, a koncentráció, a tanulás és a memória javítására, újabb kutatási eredmények szerint pedig a szerecsendió hatóanyagai az Alzheimer-kór megelőzésében is szerepet kaphatnak.

A megfelelő agyműködéshez nemcsak az szükséges, hogy az ébrenlét órái alatt minél hatékonyabbak legyünk, hanem az is, hogy éjszakánként kipihenjük magunkat. A szerecsendió természetes nyugtatóként is működik, így segít elaludni. Esténként, lefekvés előtt igyunk meg egy bögre tejet, melybe keverjünk egy kevés (maximum fél kávéskanálnyi) őrölt szerecsendiót!

A szerecsendióban gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatóanyagokat is találunk, melyeket bevethetünk az ízületi és izomfájdalmak ellen, de akkor is, hafogfájással vagy kellemetlen szájszaggal küzdünk. A fűszer rendszeres fogyasztása az immunrendszerünk működését is serkenti, kutatások során pedig az is kiderült, hogy a szerecsendió kivonata rendkívül jót tesz a férfiak libidójának.

Legyünk azonban óvatosak a szerecsendióval, mert nagyobb mennyiségben fogyasztva toxikus hatású: a naponta javasolt maximális mennyiség fél teáskanál. A túl sok szerecsendió hallucinációkat, zavarodottságot, hányingert és hányást, hasmenést, szédülést okozhat.

A szegfűbors Közép-Amerikából, illetve a karibi térségből származó fűszer, melyet közel 600 éve használnak Európában is, többek között sütemények, húsételek, szószok, savanyúságok ízesítésére, de a növény egyéb részeit például parfümökhöz,fatárgyak készítéséhez vagy rovarirtó szerek előállításhoz is felhasználják. 

A szegfűborsot gyógynövényként is alkalmazzák, bár a kutatók figyelme csak most kezd efelé a fűszer felé fordulni. A hagyományos gyógyászat szerint a szegfűbors jót tesz az emésztésnek, enyhíti a túlzott gázképződéssel, puffadással, hányingerrel és hasi görcsökkel járó kellemetlen tüneteket, így különösen jótékony a fogyasztása nagyobb lakomák után. Görcsoldó hatásait a hölgyek is kipróbálhatják: a szegfűborsból készült tea nemcsak a menstruációs fájdalmakat csökkentheti, de az azzal összefüggő fejfájást is enyhítheti, de nyugtató és kiegyensúlyozó hatásai is vannak. 

A szegfűbors alkalmazását sem ajánlott túlzásba vinni, mert étvágytalanságot, hányingert és émelygést okozhat, az arra érzékenyeknél pedig akár bőrtünetekkel is együtt járhat a „túladagolása”. A maximálisan javasolt napi mennyiség fél teáskanálnyi, de azoknak, akik gyógyszert szednek, krónikus gyomor- és bélrendszeri panaszokkal küzdenek vagy várandósak, egyáltalán nem szabad a szegfűborsot gyógynövényként használni.