Megfigyelések:

„Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet”

(Szent Mihály napja után hidegre fordul az időjárás, Szent György napjával (április 24.) melegszik.)

„Ha Szent Mihály napján még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske”

(Ha ezen a napon még itt vannak a fecskék, új-évig nem lesz nagy hideg, karácsonykor is enyhe idő várható.)

„Szent Mihály lova deres, behozza a telet”

„Szent Mihálykor keleti szél igen kemény telet ígér.”

(Az égbolt legkönnyebben felismerhető csillagképe a Göncölszekér, amelyet sok vidékünkön Szent Mihály szekerének neveznek.)

„Mihály-nap felé az idő 

Kelet felül jön a felhő, 

Sírnak-rínak a bárányok, 

Szegődnének a juhászok.”

(E napon számoltatják el a pásztorokat. Ha becsülettel gondozta a jószágot, a pásztor ekkor kapja meg éves bérét. Mulatságot is rendeznek, amely reggelig tart, majd a pásztort táncolva kísérik hazáig.)

„Aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérek tanácsot!”

„Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet."

„Szent Mihály nap után a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás.”

„Szent Mihály nap után megszűnik a mézelés.”

(Pihenőre térnek a méhek.)

„A Mihály napi mennydörgés szép őszt, de kemény telet jelent.

„Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.”

„Ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe.” 

Az őszi időszak ’hivatalos’ kezdő- s a természetbeni szolgáltatások teljesítésének határnapja, egyben keresztény jócselekedetként a szegények megvendégelésének, a „szegényetetésnek” ideje is.

Az arkangyalnak nagy szerepe volt az emberi életben: sok helyen ma is hozzá imádkozva zárul a katolikus mise, aki az ember legerősebb támasza a gonosz elleni küzdelemben; de a legnehezebb pillanatban, a halálban is Mihály áll az ember mellett – éppen ezért hívták a „halott vőfélyének”, a ravatalozó állványt pedig „Szent Mihály lovának”.

Az ősz beálltával a kinti munkákban is jelentős határnap: az őszi vetést befejezve ekkor láttak neki benti munkáknak, mindenekelőtt a kukoricatörésnek, a méheket becsukták, a disznókat az erdőkből behajtották, a hegyi legelőkön pedig Szent Mihályhoz fohászkodtak, hogy ha eddig megmaradt a nyáj, a hátralévő egy hónapban már ne is essék bele a farkas.

Egyes helyeken már ekkor elszámoltak a nyájjal a pásztorok a gazdáknak, és ünnepi lakoma, no meg áldomásivás mellett megkötötték az új kontraktust is. E határjellegből fakadólag Mihály napja a „kisfarsangnak” is nevezett időszak kezdete, amikor a nagy nyári munkák végeztével a régiek mulatozásba fogtak, bálazni kezdtek.

 Bérfizető, pásztorfogadó napnak is tartották Mihály napját.

„Kikeletkor, Szent György napkor

Minden ember lehet pásztor,

De már ősszel, számadáskor

Az az ember, ki beszámol.”

Farkasünnep a hegyi pásztoroknál, a télre mutató nap az időjárás-megfigyelés szerint. A pásztorok úgy tartják:

ha Mihály nap éjszakáján összefekszik, egymást melegítve a birkanyáj, kemény lesz a tél, ha egymástól távolabbra feküsznek, enyhe telet várhatunk.

Megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak.

A mihály napi égdörgés szép őszt, de kemény telet jelent.

A magyar történelemben szimbolikus, hogy a '48-as szabadságharc egyik fordulópontjaként a pákozdi győzelmet a frissiben toborzott honvédsereg éppen ezen a napon, mintegy az arkangyal segítségének köszönhetően aratta. 

 A Hortobágy környéki juhászokat Mihály-naptól Mihály-napig fogadták fel, így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, s mulatságokat, bálokat rendeztek (Barna 1979: 225–226). A cselédfogadás ideje is Szent Mihály volt. A Bács megyei Topolyán, ha valaki arra kényszerült, hogy költözködjék, azt mondták róla: „No ennek is már szentmihály van”. A Szent Mihály-napi cselédfogadásról szól az alábbi csallóközi énekszöveg:

     Mikor a szógát fogadják,

Öcsémuramnak szólítják,

De amikor már megkapták,

Csak főtt krumplival táplálják.

     (Marczell 1985: 50)

Szent Mihály napja gyakran vásárnap, a pásztorok ilyenkor egészítették ki felszerelésüket.

E naphoz is kapcsolódik női munkatilalom. Aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.

Sokféle, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály-napra vonatkozóan, például: „Aki Szent Mihály napján gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni;” „Aki Szent Mihály nap után szalmakalapban jár, attól nem kérdenek tanácsot.” Vagyis aki Szent Mihály nap után is úgy öltözik, mint nyáron szokott, az nem lehet okos ember. Szeptember 29. után már nem nő a fű, mondják is: „Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehetne kihúzni a füvet.”

Egyházasbáston azt mondják, Szent Mihály fehér lovon jön, behozza a deret:

     Szent Mihály lova deres,

Behozza a telet.

     (Kotics 1986: 103)

Számos időjósló hiedelem ismert a pásztorok körében. Például állatok viselkedéséből jósoltak az elkövetkező időszak időjárására. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Bácskában úgy mondják:

{7-201.} Szent Mihálykor keleti szél

Igen komoly telet igér.

     (Penavin 1988: 128)

Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre lehet számítani. A pereszlényiek kemény télre jósoltak, ha Mihály napján dörög.

Szent Mihály-nap után kezdték a kukoricát törni. E nappal megkezdődött az ún. kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, mely Katalin napjáig (nov. 25.) tartott. Mihály-nap a név gyakorisága miatt kedvelt névünnep maradt országszerte.(forrás:internet)