A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté 22:39-40)
Ha azt valljuk, hogy szeretjük az Urat, akkor ebből egyenesen kellene következnie, hogy szeretjük embertársainkat is.
De sok esetben nem következik egyik a másikból. Erre mutat rá például az irgalmas samaritánus története is.
A törvénytudó, a farizeus tisztában van azzal, amit Isten kér a törvényben. Elméletben remekül tudja, de ki az én felebarátom?
Ez a farizeusok kérdése Jézus felé.
Ők szerették Istent, akarták szolgálni parancsolatait megtartva, de nem tudták beazonosítani a felebarát fogalmát. Jézus ezért mondja el az irgalmas samaritánus történetét (Lk 10:25-37).
Az a konklúziója ennek a történetnek, hogy minden ember a felebarátom! Az általam kevésbé kedvelt népcsoport tagjai is!
Őket is szeretnem kell? Igen, ezt kéri Isten törvénye.
Meg tudjuk tenni? Nem… Sokszor a családunkon belül is szeretetlenek vagyunk, hogy szeretnénk igazán azokat, akik valamilyen oknál fogva nem szimpatikusak számunkra?
Neked minden családtagoddal jó a kapcsolatod? Mindenkit egyformán szeretsz közülük? Nincs olyan, akivel hónapok óta nem beszéltél?
Szeretettel tudunk-e viszonyulni szüleink, testvéreink, házastársunk, gyermekeink, unokáink felé?
Gyakran találtatunk könnyűnek az Ige mérlegén, ha odakerülünk.
Pedig Jézus még azt is mondta: szeressétek ellenségeiteket.
Ha a családtagjainkat nem sikerül, akkor hogyan sikerülne azokat szeretni, akik bennünket kevésbé kedvelnek?
Ez az Ige mércéje.
Ezen az alapon már aligha gondolják túl sokan, hogy ők jó emberek.
János apostol ezt írja első levelében: Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.
Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. Milyen kemény szavak! De értünk kemények és igazak.
A nap gondolata:
A szeretet szívesen lesz szolgálóvá, az önzés ellenben szereti, ha kiszolgálják.
Kommentáld!