“Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.”(5 Móz 10,19)
Miért kell figyelmeztetni az embereket arra, hogy szeressenek? Mert hajlamosak elfelejteni ezt a legegyszerűbb parancsolatot, lehetőséget.. Legyetek vendégszeretőek, mert ti is voltatok vendégek! – szól a figyelmeztetés.
Éppen a napokban beszélgettem valakivel, aki elmondta, sokat szokott gondolkodni azon, hogy mit tenne, ha gazdag lenne. A legerősebb kérdés benne az, hogy elfelejtené-e ő is azt, hogy valamikor szegény volt? Segitene-e a szegényen maradt társain? A tapasztalat sajnos az, hogy az ember feledékeny ebben a tekintetben.
Van azonban pozitív tapasztalat ezen a téren: Akkor, amikor adományokat lehetett gyűjteni az árvízkárosultak részére, a legtöbb segítség olyan gyülekezetektől ment, akik maguk is völgyben, árvíztől fenyegetett helyen laknak. Tehát mégiscsak együttérzőbb az ilyen ember.
Olyan rossz és nyomasztó az a létmód, amiben ma él sok ember: őnzőn, magánakvalóan, betondobozokban, bezárkózottságban, önként vállalt magányban. Tessék kinyitni a szemünket, a szívünk és a házunk ajtaját is!
A vendégszeretetet is gyakorolni kell. Nekünk is jól esik, ha megvendégelnek. Adni márpedig jó! Nem kell mindenáron többfogásos ennivalóval megkinálni a vendéget, mert: “Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.” (Péld 15, 17)
Rácz Ervin,
Erdőd
Kommentáld!