„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…” (Márk 10:14)
Márk feljegyzi: „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…« Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Márk 10:13-16).
Figyelj meg három dolgot; először: Jézus sohasem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy ne lett volna ideje egy gyermekre. A gyermek ötéves korára már a 75%-át megtanulta mindannak, amit egész életében tudni fog. 18 éves korukra az elméjük olyan, mint a termékeny talaj. Még ha nincs is saját gyermeked, törekedj arra, hogy példakép lehess minden gyermek számára, aki megismer! Emeld fel őket! Jézus ezt tette! Másodszor: Jézus csodálta a gyermekek bizalomra való képességét. Mi felnőttek nagyon sokat tudunk, ám annál kevesebbet hiszünk.
Túlkomplikáljuk a hitet. Megszűrjük az értelmünkön vagy az élettapasztalatunkon keresztül. Racionalizáljuk a hitünket, és ilyeneket mondunk: „Igen, tudom, hogy az Isten megígérte, de…”. Jézus azt mondja: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Márk 10:15).
Végül: Jézus szerette és bátorította a gyermekeket. „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” Hűha! Azok a gyerekek soha nem felejtették el ezt az élményt. Emlékezz vissza arra a pillanatra, amikor az Úr megszólított, karjaiba vett, fejedre tette kezét, és megáldott! Mekkora örökség! Ebben az elfoglalt világban, ha komolyan veszed, hogy egyre jobban Jézusra akarsz hasonlítani, meg kell tanulnod szeretni a gyermekeket.
Kommentáld!