December 31 -Január 1. Szilveszter és Újév napja. Szilveszter a polgári év befejező, január 1-je pedig a következő év kezdőnapja.  

Szilveszteri népszokások  

December 31., Szilveszter, Bővedeste

Szilveszter Szent Szilveszter pápa (314–335) ünnepe. A polgári év utolsó napja – az egyházié Krisztus Király vasárnapja.Ünnepi szokásai közül legelterjedtebbek: a téltemetés, vénlánycsúfolás, zajkeltés, mulatságok, jóslások (szerelmi jóslás ólomöntésből; haláljóslás).

Hagyma

Az időjóslásnak gasztronómiai vonatkozása is van: ez ugyanis történhetett hagymából is. Egy nagy fej vöröshagymát négyfelé vágtak, és teljesen szétszedték. Kiválasztottak tizenkét szeletet a hagymából. Ezek jelölték az egyes hónapokat. A szeleteket ezután megsózták, majd sorba rendezve egy tányérra vagy tepsibe tették, és szilveszter estéjén feltették a kemence tetejére. Másnap, azaz az újév reggelén megnézték, hogy melyik hónapnak megfelelő szeleten olvadt el a só. Amelyiken elolvadt, az a hónap esős lesz, amelyiken száraz maradt, abban a hónapban nem lesz csapadék. Erről a babonáról már 1757-ben ír Bod Péter:  „[….] mert még a' mi időnkben-is sok rendetlenségek mennek véghez, bizonyítják ezt azok a'kik Új-Esztendő éjtzakáján zöld fü vagy hagyma Kalendáriumokat készítenek. Nem-is lehet minden babonát el-törleni, a'mig ember lészen a' földön.”

Jókívánságok

Egész Európában szokás volt karácsony mellett/helyett újévkor felkeresni a gazdákat, hogy a következő évre egészséget, bőséget, boldogságot kívánjanak neki. Ennek a köszöntőszokásnak hagyománya található meg a Dunántólon elterjedt regölésben, erdélyi köszöntőkben, illetve az ezekkel rokonítható más szokásokban (pl. hejgetés Moldvában).

Adjon az Úristen ennek a gazdának
Száz terû szénát, száz terû szalmát,
A gazdasszonynak tejet, vajat eleget,
Hogy süthessen kürtöt és kalácsot eleget.
Hajrá, gyerekek!

Adjon az Úristen ennek a gazdának
Egy hold földet, de jó földet,
Hogy teremjen meg rajta száz kereszt gabona,
S vigye el a malomba.
Mikor a molnárné meglátja,
Kontyát a földhöz vágja.
Hajrá, gyerekek!
 
Adjon az Úristen ennek a gazdának
Két nagy szarvú ökröt,
Arany a lábik, ezüst a farkik,
Színarany a szarvik.
Egy rozsdás külü szól rajtik,
Ráadásul csengõ-pengõ szekeret,
Egy hosszú aranyostort és nyelet.
Hajrá, gyerekek!
 
Adjon az Úristen ennek a gazdának
Egy nagy sertést,
Melynek füle telefont kaláccsal,
A farka telefont pereccel,
Annak fele legyen a miénk,
Ha nem is fele, de egy kicsi belõle.
Hajrá, gyerekek!

/közli: http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf2977.pdf/

Videó erről: Itt.

Hejgetés/urálás - gabona, kenyér

A moldvai csángók szilveszteri hejgetésének célja  a gabona, kenyér biztosítása az új esztendőre. A szertartás neve a regösének refrénjével („Hej, regö rejtem”) áll kapcsolatban. Résztvevői a legények, akik különféle zajkeltő eszközökkel és mondókákkal járják ilyenkor a falut – elsősorban a lányos házakat. Zajkeltő eszköz például a „bika”: egy kör alakú, kéregre feszített bőr, aminek közepére lószőr van erősítve; a lószőrt megnedvesítik, s kezüket végighúzogatva rajta a hejgetők bőgő hangot hoznak létre. A mondókát emellett ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob kísérte. A hejgető csoporthoz tartozhatnak alakoskodók: medve, cigány (a medve gazdája), vőlegény, menyasszony, ostorosok, zenészek. A búza élettörténetét mondják el ilyenkor, a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig. A hejgetőket be is hívták a házba, ahol ajándékot kaptak: „Ott táncoltak, diót adtak nekiek, kalácsot, bort. Táncoltak, s vígadtak. Odamentek a szomszéd liányok es. Táncoltak egy fél órát, s mentek más házhoz. Reggelig jártak, másnap délig is mentek az újesztendő napján úgy 12 óráig.”

Az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak hetfő regvel, mikor felkele,
víg Váradra el kell menni keresni szolgát,
és el kell indulni szántani
és hetfő regvel mikor felkele megmosdana,
megtörölközne aranykendezővel és letérbölt [letérdelt]
megimádta az hamar Jézust  [imádkozott hozzá]
hogy megért hetfő regvelt.

Hetfő regvel mikor felkele,
akkor az úrgazda bemene a grádzsba[istállóba],
kioldozza nagy szép fekete lovat,
feltette a nyerget a hátára.
Serje [serény], mint a tűz, fekete mint az üst.
És felszöke a ló hátára, megcsapkodta a ló hátát,
betalál, be víg Várad felé.
Mikor hazaére, megvéve tizenkét kiló vasat,
és mikor hazafelé indula, mint a gondolat
napszentület [naplemente] felé, akkor kovácsmester
kiszökött egy nagy szerencsénkbe.
Gyere ide uram!
Én vagyok magadnak mestere,
csináljunk ekéket,
nagyobbakat, kisebbeket, s potriváltabbakat [megfelelőbbeket]

És mikor hetfő regvel felkele,
akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak:
Hamar uram!
Kell keresni szolgákat,
el kell indulni szántani.
És keresének szolgákat. Felrakodának
tizenkét szeker búzát. Indulnának a mező felé
és mikor odaérnének, letérbölnének [letérdelnek],
megcsókolták a földet, megimádták hamar Krisztust,
hogy megérték azt a napot,
hogy szántsák meg azt a nagy szép mezőt,
hogy vessék be azt a nagy szép búzát
és nekifogának vetni,
hosszába, keresztülibe is vetnek egy nagy fekete barozdát.

És béveték a búzát,
az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak,
ha már az a búza meg kell termedjék egy hónapra s egy félre,
ha nem termett neg egy hónapre s egy félre,
megtermett két hónapra s egy félre,
s akkor az úrgazda azt parancsolta a szolgáknak,
hogy már hetfő regvel meg kell járja azt a szép nagy búzát,
és akkor azt mondta a szolgának,
hogy hozza ki azt a nagy szép sárkány lovat.
Feteke [fekete], mint az üst, serje mint a tűz.
Feltette a nyerget a hátára, megcsapkodta a ló hátát,
s mező felé beindula.

A mező messzünnét zöldlött, közeliből sáriglott,
bémennek a közepibe.
Leszakaszta három csokrécskat, és bétette a zsebibe.
Mikor hazafelé indula, mint a gondolat,
mikor odaére, felteve az asztalra,
hamar a ház megvilágosodott,
hamar úgy megimádta az Isten is azt a nagy szép mezőt,
olyan szép volt a búza.

Akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak,
hetfő regvel be kell menjen Végváradra.
Felkele, elindula Végváradra, odaére,
megvéve a tizenkét kiló vasat, mikor hazaéra,
csinánák a sarlókat.

És akkor az úrgazda azt parancsolta az úrgazdánénak,
Hamar uram, hetfő regvel kell keresni szolgákat.
Hamar megyünk aratni.
Hetfő regvel felrakom én a tizenkét szekerbe,
beindulnának a mező felé, és mikor odaérnének,
letérbölnének és keresztet vetnek napkelet felé,
és megimédték hamar Jézust,
hogy megéldotta azt a nagy szép búzát,
és néki fognak aratni,
jobb kezükvel arattak, bal kezével markolva fogja,
és markokból felekbe, felekből osztogokba [asztagokba],
osztogokból dzsireádákba, [csűrökbe]
dzsireádákból a lába alá tevék és kiverék.
Markikval megszerelik [felszedik], filivel zsákokba merik,
és betakarínak tizenkét szekervel.

Hazaindulának napszentület felé,
mikor érének haza,
kovácsmester kiszökött egy nagy búzalisztes kalappal.
Hamar uram gyere ide hozzám, csinálja szép tiszta búzalisztet.
Hamar érkezik az újesztendő, hamár uratok és mikor haza
Érének, felteve a vizet, megmelegíté, meggyúrá,
és csinála egy akkora kalácst,
mint a malomnak a legnagyobb kerekje,
és bévet egy darabot oda.
Egy darabot onnan kivéve, megy haza.
Feltette az első szegre, nem talált,
feltette a hetedikbe, letörött,
feltette a harmadikba, letörött.
És elveve az úrgazda, felteve az asztalra,
azt modta az úrgazdánénak,
hamar uram, vedd el a kést, vágd el egybe,
adj az uratoknak is,
hamar nekünk is.

És a jövő esztendőbe, mikor eljöjjünk,
kapjuk magikat csendességbe, békességbe,
hamar Úr Jézus nevibe,
és végig áldják a házat,
s az disznó füstölt lábát.
Isten adja az úrgazdának, az úrgazdánénak,
a már minden családjának,
egészséget Jézuskának, dícsértessék jó neve.

/Lujzikalagor, Gyűjtötte: Karácsony Molnár Erika/

Forrás: http://csombor.blog.hu

Újévi szokások

A január 1-i évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így például semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe. Bizonyos táplálkozási tilalmak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. A szemes terményeket is ajánlatos enni- babot, lencsét -, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta. ) Szép hagyomány újév napján, hogy fiúgyerekek és legények házról-házra járva verses jókívánságokat mondanak a háziaknak, akik cserébe megvendégelik őket. Egyes falvakban az újévköszöntők a portákon gabonamagvakat szórnak szét, hogy bő termés legyen. Ezeket, a magokat aztán a tyúkoknak adták a háziak, hogy sokat tojjanak. A hajnali időjárásból az egész évre jósoltak, ha szép idő volt, mezőgazdasági szempontból jó lesz az esztendő, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél.

Forrás: http://www.sarretinfo.hu/