25,37 Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?
25,38 Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
25,39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?
25,40 A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Máté)

Hallottam egy hivatásos hegymászóról, aki a csapatával egy nagyon nehezen mászható hegyet akart meghódítani. Annyira hideg volt, hogy még a lélegzetvétel is nehézséget okozott. A csúcstól hat órányira lehettek, amikor egy hihetetlen hóvihar még inkább megnehezítette a tovább haladást. Ekkor a hivatásos hegymászó észrevett egy embert, aki összekuporodva, szinte halálra fagyva feküdt a hóban. A szíve még vert, de már alig tudott lélegezni. A csapat arra biztatta emberünket, hogy ne álljon meg, segíteni, mert maga is halálra fagyhat, és tovább mentek.

 A hivatásos hegymászó viszont odament a szerencsétlenül járt emberhez, és elkezdte masszírozni a kezét, dörzsölte a lábát, és az arcát pacskolva próbálta felébreszteni. Valami csoda folytán negyedóra múlva az ember észhez tért, és együtt lemásztak a hegyről. A hivatásos hegymászó megmentette az ember életét.

Miután leértek egy orvos megvizsgálta mindkettőjüket, és azt mondta a hivatásos hegymászónak, hogy az ő keze és lába is elkezdett már elérzéketlenedni, a fagyás folyamata nála is beindult, és nem tudott volna tovább menni. De mivel elkezdte masszírozni a másik embert, felgyorsult a vérkeringése, és ezáltal a saját életét is megmentette.

Az életben gyakran azon kapjuk magunkat, hogy teljes erőnkkel a csúcsra törekszünk, és túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy bárki másnak segítsünk. Azt gondoljuk, nem állhatunk meg, mert akkor mások megelőznek. Az igazság azonban az, hogy ha másokat győzelemre segítünk, akkor azzal magunkat is győzelemre segítjük. Amikor másokon segítesz, valójában magadnak, segítesz, hogy jobb emberré válj.

Arra bátorítalak, hogy találd meg a módját, hogy másokon segíts. Lehet ez egy egyszerű bevásárlás, vagy egy munkatársnak nyújtott segítség a projectjében. Találj módokat arra, hogy a családtagjaidnak segíts az előrejutásban. Ismersz valakit, aki fáradt és elcsigázott? Tudnál esetleg valamit tenni, hogy életet és erőt önts belé? Emlékezz, mi vagyunk Jézus keze és lába a földön.

Amikor kinyúlsz mások felé, az Irás szerint, magának Jézusnak, azaz Istennek segítesz, és tudhatjuk, hogy amikor Isten ügyével foglalkozunk, akkor Ő kézbe veszi a mi ügyünket. Ő gondoskodni fog róla, hogy az áldások jól megnyomott, megrázott és túlcsorduló mértékkel visszatérjenek hozzád, életed minden területén!