Világosságom és segítségem az Ú, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? 

 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 

 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. 

 Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. 

 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 

Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. 

 Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 

 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram! 

 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! 

 Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. 

 Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! 

 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. 

 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. 

 Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!

Zsolt 27.

SZÍVTŐL SZÍVIG

Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Zsolt 62,9)

Akkor kezdtem imádkozni, amikor édesapám azt mondta, hogy elmegy, és soha nem jön haza. Nyolc éves voltam, és a szívem összetört. Lefekvéskor sok hónapon keresztül gyakoroltam egy szokást: felmásztam az emeletes ágyra, fejemre húztam a takarót, és elsuttogtam: "Istenem, kérlek, hozd haza az apukámat." 

Hallottunk már gyermeket imádkozni? Ők nem próbálják Istent kifinomult beszédekkel vagy kegyességgel elkápráztatni.

Számukra az imádság egy szívtől szívig szóló beszélgetés Istennel, aki meghallgat és törődik velünk.

Amint felnövünk, sokan elveszítjük az imádságnak ezt az egyszerűségét; egy automatikus napi rutinná változtatjuk. Az imádság azonban annak legtisztább formájában akkor hangzik el, amikor Isten gyermekei, mindegy milyen fiatalok vagy idősek, kiöntik szívüket a Mennyei Atya előtt, aki mindig meghallgatja őket. 

Istent segítségül hívhatjuk félelmeink éjszakáján. Ő meghallja a leghalkabb suttogásunkat is. Ő az Atyánk.

Amikor a sötétség elborít, Isten biztat, hogy "húzzuk magunkra a takarót", és öntsük ki a szívünket. 

Megtanultam, hogy Isten nem mindig úgy hallgatja meg imáinkat, ahogyan szeretnénk.

Édesapám soha nem jött haza. De a takaró alatt, sok-sok könny között megtanultam, hogyan kiáltsak ahhoz, akit a Biblia "Abba"-nak "Atyának" hív.

Imádság: Istenünk, légy velünk, ha egyedül vagyunk. Ámen.

Isten mindig velünk van! 

Dennis King (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ IMÁDKOZNI TANULÓ GYERMEKEKÉRT!