"Istenem, kérlek, szólj hozzám!", suttogta az ember.
És a réti pipis énekelni kezdett.
De az ember nem hallotta meg.
Így az ember kiáltott:
"Istenem, kérlek, szólj hozzám."
Mennydörgés rázta meg az eget, és villámlás hasította ketté.
De az ember nem hallotta meg.
Az ember körülnézett és azt mondta:
"Istenem, engedd meg, hogy lássalak."
És felragyogott a nap az égen.
De az ember nem látta.
Erre az ember még hangosabban kiáltott: "Uram, tégy csodát!"
És új élet született a világra.
De az ember nem vette észre.
Így végső kétségbeesésében az ember így kiáltott:
"Érints meg Istenem, hogy tudjam, valóban itt vagy."
Erre Isten lenyúlt az égből és megérintette az embert.
Az ember elhessegette a pillangót és tovasétált.
Átölel
minket Isten szeretetével és számtalan módját adja annak, hogy
megláthassuk őt a természeten, az emberi kapcsolatokon keresztül.
Sokszor figyelmetlenül és vakon elmegyünk mellette, nem ismerjük fel
hangját, érintését.
Kopogtat szívünk ajtaján, de nem halljuk meg a hangot, vagy épp nem érünk rá megnézni, hogy ki áll ott.
Legyünk készek és figyelmesek, mert Isten minden lehetőséget meg ad arra, hogy felismerjük Őt és kapcsolatba kerülhessünk vele.
"Íme,
az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és
kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. "
Jelenések 3,20
Kommentáld!