A pásztorok a nyájukkal laknak, bárányaiknak legelő helyet és friss vizet keresnek, óvóhelyet biztosítanak nekik a viharok idején, és védelmet a hőségben. A bárányok, ha nem a megfelelő mennyiségű és minőségű füvet nem a megfelelő időben fogyasztják el, akkor elpusztulnak. Ha egy bárány az egyik nap túl keveset, a másik nap pedig túl sokat eszik, akkor a gyomrában lévő baktérium kórosan elszaporodik, méreganyag keletkezik, mely az állat hirtelen halálához vezet.

Így hát a pásztornak gondosan meg kell tervezni az útvonalat, hogy a nyáj megfelelő legelőhöz jusson, és időben vizet kapjon. A legelők füvét gyakran kiégeti a perzselő meleg, így hát a pásztornak szüntelenül keresnie kell a zöld füves területeket nyája számára.

Az éjszakai pihenőhelyen általában több nyáj szokott osztozni, így a pásztorok felváltva őrködnek, hogy megvédjék a bárányokat a vadaktól és a rablóktól. A jó pásztor mindig készen áll arra, hogy akár az élete árán is, megóvja a nyáját a veszélytől, az ellenségtől, de gyakran, még önmaguktól is.

A többi állattal összehasonlítva a bárányok sokkal több törődést igényelnek, mert ösztönösen nagyobb a félelemérzetük, és az ijesztő szituációkban pedig szeretnek elmenekülni. Pásztor nélkül a nyáj hamarosan elveszne. Egy bárányt sohasem lehet egyedül hagyni, mert hajlamos az elbarangolásra, így a pásztornak szüntelenül keresnie és megmentenie kell őt.

A pásztor sohasem taszigálja a nyáját, hanem vezeti őket, előttük jár, hogy meggyőződjön az út biztonságáról.

Nem tudom, hogy vagy vele, de személy szerint, rám nagyon jellemzőek a bárányra vonatkozó jellemvonások. Meg sem tudom számolni, hányszor ragaszkodtam önfejűen a terveimhez, ostobán azt hívén, hogy sokkal jobbak, mint az Ő tervei. Botorságom aztán egy gödör mélyére vezetett, ahol segítségért kiáltoztam.

A 40. Zsoltár 1-3. verse az életem leírásává vált, egy dologban azonban nem teljesen fedi élethelyzetemet, ugyanis én ritkán várok türelmesen. Nem tehetek róla, én egy bárány vagyok.

"Türelmesen vártam az Urra, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet..Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne."

(40. Zsoltár 1-3)

A tapasztalom alapján, amikor a félelmeimnek teret engedek, hamarosan a kétségek és reménytelenség fogságában találom magam, mindaddig míg Ő meg nem ment engem. Időnként az éhségemet nem a megfelelő táplálékkal, nem a megfelelő kezekből nem a megfelelő helyen és időben elégítem ki. Mindez mit eredményez? Hamarosan a lelkem a jó után sóvárog, mert kiéheztettem a szívemet és a gondolataimat értéktelen dolgok fogyasztása által.

A bárányokhoz hasonlóan nem szeretem, ha erőszakosan taszigálnak. Mert a jó pásztorok a kísértés ellenére sem taszigálnak. A jó pásztor a nyája előtt áll, neveiken szólítja a bárányait, olyan helyekre vezeti az övéit, amit ő már végigjárt, és mindig a veszély és a nyája közé helyezi magát.

Amikor fáradt vagyok, és úgy érzem, hogy feladom a küzdelmet, akkor hajlamos vagyok nem csak a többi báránytól, de még a Pásztoromtól is elhúzódni. Nem tudom, miért, de hajlamosak vagyunk hinni annak a hazugságnak, hogy saját magunk lábán is meg tudunk állni, és Isten törvényei és rendelkezései ránk nem, inkább a többi bárányra vonatkoznak. Ahogy telnek az Istennel töltött éveim, egyre inkább rájövök arra, hogy milyen nagy szükségünk van egymásra, és hatalmas szükségünk van a Pásztorra. Mikor fogom már végre megtanulni, hogy egyedül nem élhetem az életemet, - akár bárányként, akár pásztorként nem élhetek öncélúan?

Gondoljunk most azokra a bárányokra akikért ezen a földön felelősek vagyunk mint pásztorok. Isten különböző módon szólít meg bennünket, különböző feladatokkal lát el bennünket, de a ránk bízottak felé mindannyiunknak be kell töltenünk a pásztor feladatát.

Olyan világban élünk, ahol az emberek a bárányokhoz hasonlóan, elveszettek, össze vannak zavarodva, éhesek, magányosak, és kétségbeesetten szükségük van a Megváltóra.

Családtagjaink, barátaink, munkatársaink és szomszédaink mind-mind a nyájunkat képezik. És ők gyakran nagyon kétségbeejtő helyzetben vannak.

A nyájad között élsz, és bármerre fordulsz, a tieid közül valakibe belebotlasz. A telefonod csörög, e-mail-ek futnak be hozzád, és valamelyik bárányodnak általában a segítségedre van szüksége.

A nyáj étkezési rendjének a betartása sem egy egyszerű feladat. Mivel a bárányoknak a megfelelő adagot, a megfelelő minőséget, a megfelelő időben kell megkapniuk, készen kell állnod, hogy úgy tápláld a saját bárányaidat, hogy az ő igényeiket és ne a tiédet elégítsd ki.

Olyan bensőséges kapcsolatban kell lenned a bárányaiddal, hogy vezetni tudd őket a megfelelő irányba, és nem előre taszigálni őket. A bárányaid természetes ösztöne az, hogy elmeneküljenek, ha veszélyt éreznek. Lehet, hogy megfelelően próbálod terelgetni őket, de ők vagy túl félénkek vagy túl makacsok.

Lehet, hogy épp a menekülési útvonaluk közepén állsz, és kétségbeesett kapkodásukban elgázolnak téged. Ne feledd, hogy ők éppen félnek, és biztonságra van szükségük.

A te feladatod az, hogy szüntelenül vigyázz rájuk, mint a rád bízottakra, és a tekintetüket állandóan a Jó Pásztorra, Jézus Krisztusra tereld. Emlékezz arra, hogy egy jó pásztor kész az életét áldozni a bárányaiért, mert Jézus Krisztus, a mi példaképünk is az életét áldozta értünk, bárányaiért.

Szereted annyira a nyájadat, hogy odaadd az életedet értük? Nem csak az édes, pihe-puhákra gondolok, hanem a beszennyezett összetört bárányokra is...

Itt az idő, hogy mindannyian megálljunk, meghalljuk Isten hangját, és megértsük az Ő tervét. Ne feledjük, hogy mi is, mindannyian, szükségben lévő bárányok vagyunk, akik arra vagyunk hívatva, hogy szeressük, és az egyedüli Jó Pásztorhoz, Jézus Krisztushoz vezessük a körülöttünk lévő, szükségben élő bárányokat.

Atyám, köszönöm, hogy feláldoztad az életedet, hogy én élhessek, nem csak ezen a földön, hanem örök élet ajándékát is felajánlod nekem.

Szükségem van Rád, Atyám.

Teljesen el vagyok veszve szereteted, és életemben munkálkodó hatalmad nélkül. Vezetésed nélkül bizonytalan vagyok az utamat és feladatomat illetően. Félek, Uram.

Szeretném átadni életem minden területét Neked.

Kérlek, légy a Pásztorom, és a Vezetőm.

Segíts, hogy szeretettel és gondoskodással tudjak a környezetemben élők felé fordulni, és hogy a tekintetüket Feléd tudjam irányítani, Uram.

Kérlek, tégy engem alkalmassá, hogy úgy tudjam szeretni és szolgálni a környezetemet, hogy Te dicsőülj meg közben Istenem.

Ámen