Volt egyszer egy kisfiú,aki feltétlenül találkozni akart az
Istennel.Tisztában volt azzal,hogy az Istenhez vezető út nagyon
hosszú,ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta
hátizsákjába,és elindult.Addig futott,amíg egy parkhoz nem ért,ahol
megpillantott egy öreg nénit.
A néni egy padon ült,és a
galambokat nézte,akik táplálék után kutattak a földön.A kisfiú leült a
néni mellé a padra.Kinyitotta a hátizsákját,és már éppen ki akart venni
egy dobozos kólát,amikor arra gondolt,hogy a néni biztosan nagyon éhes
lehet.Ekkor fogott egy csokoládét,és odaadta a néninek.A néni hálásan
elfogadta az édességet,és a fiúra mosolygott-csodálatos volt a mosolya.
A
kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt,ezért kólával is megkínálta a
nénit,aki újra rámosolygott,talán még sugárzóbban,mint előtte.A kisfiú
majdnem kiugrott a bőréből.Egész délután a parkban maradtak,de egy szót
sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett,a kisfiú elálmosodott,és
úgy döntött,hazamegy.Már ment néhány lépést,amikor megállt,és
visszafordult.Visszasétált a nénihez,és átölelte.A néni legszebb
mosolyával ajándékozta meg.
Amikor a fiú hazatért,édesanyja különös mosolyt látott az arcán,és megkérdezte:
"Mi jó történt ma veled,hogy ilyen boldog vagy?"
A kisfiú így válaszolt:
"Istennel ebédeltem,akinek csodálatos a mosolya."
Amikor az idős néni hazaért,fia már az ajtóban várt rá.Amikor megkérdezte,miért mosolyog,a néni így válaszolt:
"Istennel ebédeltem,aki sokkal fiatalabb,mint amilyennek gondoltam."
Kommentáld!