A szerző magát büszke magyar hajléktalannak vallja, aki a versírás tehetségét kapta – szinte semmi mást. Megalkuvást nem tűrő természete is oka ennek, sokszor szerencsétlen élethelyzetekbe sodorta, ám szenvedéseinek kohója a verseket élővé, maradandóvá tette.

Lovagi segítői a „máltaiak” és „Ajándék-doktor” (Eőry Ajándok) nemcsak egészségi állapotán javítottak, hanem közreműködői voltak versei kötetbe szedésének.

E kötettel egy félreértés is tisztázódik: a Papp Lajos szívsebésznek, kiadónk sikeres szerzőjének tulajdonított szépséges fohász – a kötet címadó verse – e tehetséges, hányatott életű költőnő alkotása.

"...... Ezt a gyönyörű verset , az Én Miatyánkom című verset nem Dr. Papp Lajos írta, hanem, mint azt leírja a Jöjjön el a te országod című könyvében, egy nyugdíjas iregszemcsei pedagógus nőtől kapta. Francsics Józsefnéről van szó, de sokszor nem is tiltakozik Papp Lajos mikor neki tulajdonítják. Azt beszélik, hogy egy hajléktalan nő a szerző..... "

A költőnőnek jelenleg van otthona.

2008-. ÉVBEN ÍGY ÍRT ÉLETÉRŐL:

2008-04-11 20:31:18


1942. V. 5-én születtem Budán, törvénytelen gyermekként, mert apámat elvitték a fogságba, Szibériába.
Most Balatonszárszó mellett, Kötcsén van a Tánczos József-féle sütöde. Életemben egy fillérrel nem támogatott. Egyedül, önállóan végeztem tanulmányaimat. Amikor 1961-ben leérettségiztem a Vendéglátó-ipari Technikumban, benne voltam a Hétfői Hírek lapban, mint az érettségizők büszkesége. Ezután a Royal Szállóban is levizsgáztam cukrászatból - kiváló eredménnyel. Sajnos ott kellett hagynom, pincérkednem kellett a megélhetés miatt. Később férjhez mentem, szakácskodtam, amellett hosszú évekig ápoltam rákos férjemet. Az óbudai lakásunkat el kellett adnom, hogy tudjam fizetni a gyógyíttatását (1991. novemberben). Albérletben folytattam, szakácskodtam, míg le nem betegedtem. Ő 1992-ben hunyt el. Évek óta az utcán élek. A Máltais dr. Eőry Ajándok segít, és a jó emberek. Versekkel 9 éves korom óta foglalkozom. Mostanában aktívabban. Megjelent versem Belgiumban Liege-ben is, 1999-ben.

Tánczos Katalin
lapterjesztő

Több verset is írt, egy kötetre valót...

Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD

Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!