Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról…” (5Mózes 6:6-7)
Tanítsd meg gyermekeidnek, hogyan reagáljanak megfelelően Isten útmutatására és helyreigazítására. Segíts nekik, hogy megértsék, Isten helyreigazítása nem jelent elutasítást. „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:11-12).
Ahhoz, hogy ezt meg tudják érteni, először tanítsd meg nekik, hogy megfelelő módon reagáljanak fegyelmezésedre. Azt a szabályt, amit te most nem tartatsz be, később mások fogják betartatni, sokkal nagyobb áron. De vigyázz, fegyelmezésed igazságos legyen, ne túlzott! Továbbá légy következetes! Ne engedd meg ma, amit tegnap büntettél. Ha ilyeneket mondasz: „Hányszor mondtam már neked?” vagy „Ha megint ezt csinálod, megjárod”, azt jelentik, hogy nem beszélsz komolyan, mivel sokszor figyelmeztetsz, mielőtt cselekednél. A fegyelmet érvényesíteni kell! Ne fenyegess, ha nem áll szándékodban végre is hajtani!
Másodszor tanítsd meg, hogy megfelelő módon engedelmeskedjenek a tekintélyt képviselő személyeknek. „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett” (Róma 13:1). Ne beszélj lekicsinylően a rendőrökről, tanárokról, iskolaigazgatókról, lelkészekről stb. Ha így teszel, ez visszaüt rád és gyermekedre.
Harmadszor: mondd el nekik személyes emlékeidet arról, hogyan szolgálták növekedésedet a helyreigazítások. Hadd tudják meg, hogy te sem vagy tökéletes; ez segíteni fog nekik megérteni, hogy a szülő is csak ember, és ez reményt ad nekik. „Ha apa és anya tanultak abból, amikor helyretették őket, ha elszúrtak valamit, akkor én is képes vagyok rá.” Ha jól megválasztott időben elbeszélgetsz velük, az sokkal hatékonyabb, mint a szidás és „prédikálás”.
Kommentáld!