Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány
héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie.
Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet
adott vissza.
Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott,
hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik
gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed
dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl
sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg.
Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."
Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé
nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."
A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új
lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom
valahova gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul
adok vissza."
Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért."
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
(ismeretlen szerző)
Kommentáld!