Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene. (2Kor1,3)
Végső stádiumban lévő betegek gyakran megérzik a halál közeledtét, éppen ezért nem tudtam, hogy Delores csak túlzottan optimista volt-e.
"Nem állok készen a halálra" - mondta, "hazamegyek."
Egy ápoló hívott a személyi hívómon, mint készenléti lelkészt, mert azt hitte, hogy Delores haldoklik.
De Delores hazament, hogy visszatérve még több kemoterápiás és sugárkezelést kapjon.
Egy reggel, amikor meglátogattam, alig ismertem meg a kezelések hatásának következtében.
Váratlanul felkiáltott:
"Itt volt, pontosan itt, a szobámban."
"Ki volt az?" - kérdeztem.
"Jézus! Itt feküdtem az ágyon, és felnéztem arra a falra ott, és..."- megállt.
Szemei megteltek könnyel, amint az ágyával szemközti falra mutatott.
"Jézus átjött azon falon. A szobát elöntötte a világosság, és annyira békés volt!"
Olyan kézzelfogható volt az öröme, hogy sírni kezdtem.
Nem lehet súlyos betegek és haldoklók között úgy dolgozni, hogy az ember ne találkozna Istennel.
Delores jelenlétében teljes lényemmel éreztem, hogy amit mi keresztyének mondunk, amit remélünk, és amiért imádkozunk, az igaz.
Aki egykor közöttünk járt és meghalt a kereszten, az feltámadott.
Néha másnak a hite szükséges, hogy erre emlékeztessen bennünket.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy eljöttél hozzánk szükségünkben, és megerősítettél, hogy hűségesen éljünk. Ámen.
Amit vallunk, és amit remélünk igaz: Krisztus feltámadott.
Marcia Krause Bilyk (New Jersey, USA)
IMÁDKOZZUNK A FELTÁMADÁS MAI TANÚSÁGTEVŐIÉRT!
Kommentáld!