"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12).
Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén. Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal. Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre. Az méri le, hogy a megváltás hozta-e létre megtapasztalásaimat, hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául, hanem magát a valóságot látom, amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat. Nincs a megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor, ha nem tartanak meg engem a forrásnál, Jézus Krisztusnál.
Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban, hogy egyéni megtapasztalásokat teremtse! n benned, észreveszed majd, hogy a Szent Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz. Ne táplálj olyan élményt magadban, amelynek nem Isten a forrása és nem az Istenben való hit az eredménye. Úr-e Jézus Krisztus az élményeid felett, vagy azokat teszed úrrá fölötte? Van-e olyan tapasztalatod, ami drágább neked Uradnál? Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik. Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné élményeiddel szemben és ezt mondod: "Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg, de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok."
Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt tapasztalataidról beszélnél. Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit. Csak az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.
Kommentáld!