| |
A
halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy
külföldi
piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A
piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza ilyen korán. A
halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat
fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát például, halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Mikor nagy a
forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a
barátainkkal és zenélünk egy kicsit. - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van és tanultam ezekről a dolgokról.
Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több
pénzt keresne és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a
kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni és
nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból
álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait,
közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy
saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből
Cotonouba, Párizsba, vagy New Yorkba és onnan irányíthatná a
vállalkozását. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére
az üzletet és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt- válaszol a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember -
Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát és egy
távol eső faluba költözhetne.
- És azután, mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyerekeivel, a nagy forróság
idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával, és összejönni a
barátaival zenélgetni egy kicsit.
|
Kommentáld!