Tekintsünk az égre: I. Mózes. 15, 5.

Isten csodálatos alkotása vagyunk mi emberek, csak nekünk adatott meg az a kiváltság, hogy nem csak lefelé, hanem felfelé is tekinthet a szemünk. Az állatok, a madarak, csak lefelé tudnak tekinteni. Miért? Azért, mert, nekik a földön van, megterített asztaluk, azon fű és egyéb növények. A ragadozóknak és madaraknak pedig hús, és rovarok. Csak az ember, tekinthet fölfelé és lefelé. Nekünk is a földön van, megterített asztalunk, melyről táplálhatjuk elmúló testünket. Nekünk azonban, hallhatatlan lelkünk is van, és amiképpen a testünknek, úgy a lelkünknek is, szüksége van táplálékra! Mivel pedig lelkünk, Istentől van, Tőle kérhetjük lelkünk táplálékát, a mennyei mannát, vagyis, a drága Igét! És itt kapcsolódik be a bizonyságtétel címe: „Tekintsünk az égre” Isten így szól választott barátjához, Ábrahámhoz, az I. Mózes. 15-ben, az 5-ik versben: „Tekints föl az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod: és monda néki: így lészen a te magod” Ifjúságom idején, magam is sokszor gyönyörködtem, nyári éjszakákon, az ég csillagainak ragyogásában. Lakot bolygónkat, szinte körül öleli, a ragyogó fényű csillagsátor, megszámlálhatatlan tömegével. Azt mondja Isten, Ábrahámnak: „Így lészen a te magod” Figyeljük meg, itt Isten, nem beszél minden emberről, hanem csak Ábrahám magváról, utódairól, miért? Azért, mert, Ábrahám hite, toronymagasan emelkedik ki, az emberek hite közül. Ábrahám, már akkor hitt Istennek, amikor még semmi láthatót és kézzel foghatót nem látott abból, amit Isten ígért neki. Isten ezért, csodálatosan koronázta meg, Ábrahám hitét! A Bibliában: nyomon követhetjük, Isten, milyen sok csodával ajándékozta meg, gyermekei hitét. Énokot és Illést, élve emelte föl magához az égbe. Vagy gondoljunk az özönvízre. Mózes, csodálkozva nézte, az el nem égő csipkebokrot. Mert Isten, bármikor átlépheti, az általa létrehozott vastörvényeket, hogy megmutassa az embereknek, a lehetetlent! Szavára: kettévált a veres tenger, háromszor kettévált a Jordán folyó. Áron főpap, száraz vesszeje, egy éjszaka, kizöldült, virágot és érett gyümölcsöt hozott. Ledőltek Jerikó kőfalai. Józsué idejében, meg állt a Nap az ég közepén, majdnem egy teljes napig. Illés imájára, tűz szállt le az égből és megemésztette az áldozatot. Az özvegyasszony lisztje és olaja, nem fogyott el. Említhetnénk a prófétákat is, akik hit által csodákat vittek végbe. Az Újszövetségben pedig, megemlíthetnénk Jézus csodáit, a borrá változott vizet, a viharos tenger lecsendesítését, vagy Péter, vízen járását. A Zsidókhoz írt levél 11-ik fejezete, a hit hőseiről szól! Akik hit által, csodálatos dolgokat vittek véghez. Hitték, hogy a szemmel nem látható dolgok is, épp olyan valóságosak, mint a szemmel, láthatók. Ebben a bizonyságtételben, Isten itt: Ábrahám, utódairól beszél. köztük azokról a prófétákról, akiknek prófétálásuk már beteljesedet, vagy még később fog beteljesedni. Ezek után, talán még jobban megvilágosodik előttünk, hogy milyen óriási különbség van, a hívő és a nem hívő emberek között. A búzához és a konkolyhoz hasonlóan. Ha napjainkban, végig tekintenénk egy nagy képzeletbeli lelki búzatáblán, szomorúan tapasztalnánk meg, hogy abban: sokkal több a konkoly, mint a búza! Mert Isten, hívő gyermekei, jelenleg, szétszórtan élnek, mind az 5 földrészen. Számukat, csak Isten ismerheti! Nos, ők az Ábrahám utódai, a hit gyermekei. Akik nem csak lefelé néznek, elmúló testük terített asztalára, hanem felfelé is tekintenek naponta, ahonnan, hallhatatlan lelkük, napi eledelét várják, Istentől! Mert lelküket csak Isten, élő igéje, táplálhatja. A Sátán által becsapott ember pedig, azt gondolja: neki mindent lehet, mindent szabad. És mivel lelkileg vak, csak a halál mezsgyéjén, döbben rá arra, hogy végzetesen tévedett! Mert csak azt hitte el, amit szeme láthatott és keze érinthetett. Arra, még csak nem is gondolt, hogy a látható anyagi dolgok, mind megavulnak, és eltűnnek. Többet foglalkozott, elmúló testével, mint örökre megmaradó lelkével. Számára, lejárt a kegyelem ideje! A bűn miatt bukott embernek, két világ határán, nincs már ideje arra, hogy kárhozatos helyzetén, változtathasson. Hála legyen Isten kegyelméért, ma még lehetséges, minden embernek, megtérés által, az Úr Jézus Krisztusban való hit által, Ábrahám hívő utódjaihoz csatlakozni. Még nem zárult be az ajtó, miként, a bárka ajtaja, az özönvíz idején. Az bizonyos, hogy nem könnyű, olyat elhinni, ami most még láthatatlan. De ebben viszont érthetetlen az, hogy el hisszük, a levegő létezését, pedig az: láthatatlan? Szemünk gyengesége miatt, több más láthatatlan dolgot is, csak műszereken át láthatunk. Istené legyen a hála és dicsőség, hogy az ő szent ügye, győzelmesen halad előre, a kitűzött cél felé! Még akkor is, ha itt a földön –jelenleg – sok helyen, az ellenkezőjét látjuk annak. Istennek adnak igazat, akik hit által vallják: Ábrahám utódai, annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagyis, megszámlálhatatlanok! A bűnösöket szerető Isten pedig, még mindig várja, hogy hit által, újjászületés által, még sokan csatlakozzanak, Ábrahám hívő utódaihoz! Mert, „Hit nélkül, lehetetlen, Istennek tetszeni!” Csak a hívőkben, gyönyörködik az Úr! Isten nem ok nélkül, és nem jókedvében, hozta meg a mérhetetlen áldozatot a Golgotán! Ahol ártatlan és bűntelen Fia, drága vére és élete önkéntes feláldozásával, tette lehetővé, minden halálra ítélt bűn-rab megmentését, az ingyen felkínált bűnbocsánat és a Benne való hit által! Ám, ezt az áldozatot, lehet elfogadni és lehet elutasítani. Azonban, ebben az élet – halálkérdésben: minden ember, önmagáért felel, Isten előtt! Aki hittel elfogadja, a neki ingyen felkínált üdvösséget, élni fog örökké, Isten dicsőséges országában, az új földön. Aki pedig, nem fogadja el, önmagát fogja kárhoztatni, mert Isten hiánya, az élő Isten utáni vágy, gyötörni fogja őt örökké, a kárhozatban. Boldogok mind azok, akik felfelé tekintenek, hiszen odafönt várja őket, örökkévaló otthonuk, Isten közelében!

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.