Zsibbadó lábakkal, üres hassal és nem éppen pozitív hangulatban szálltam le a repülőről. Még három óra várakozás állt előttem a csatlakozásig. És a gép késett!
Lepakoltam a csomagjaimat, és hazatelefonáltam. A feleségem vette fel a telefont. Mindig örül, ha hívom. Nem hoztunk fontos döntéseket. Nem oldottunk meg egyetlen problémát sem. Egyszerűen csak beszélgettünk. Kezdtem egyre jobban érezni magam. Amikor befejeztük a beszélgetést, Denalyn azt mondta: „Nagyon örülök, hogy hívtál.” Boldogan tettem le a telefont. Most már kibírom, hogy távol vagyok, mindaddig, amíg tudom, bármikor hazatelefonálhatok.
Ez arra emlékeztet, hogy Jézusnak is haza kellett telefonálnia az élet forgatagában. Szüksége volt rá, hogy egy kis időt töltsön Valakivel, aki megérti. Így hát csevegett Azzal, Akit szeret; hallotta az otthon hangját, ami már hiányzott Neki.
És eszébe jutott, hogy ha elszabadul a pokol, akkor a menny közel húzódik! Lehet, hogy neked is Haza kellene telefonálnod …
„Elbocsátotta a sokaságot”
Bölcs gondolatot rejt a Máté 14:23 három szava: „elbocsátotta a sokaságot.” Nem akármilyen sokaság volt, amit Jézus elbocsátott. Olyan emberek voltak, akiknek küldetésük volt. Követték Jézust. Hallották Őt tanítani. Látták Őt gyógyítani. És éppen azon voltak, hogy királlyá tegyék.
Senki sem utasítana vissza egy ilyen lehetőséget, hogy emberek ezrei felé szolgálhat, nem igaz? Jézus megtette. Elbocsátotta a sokaságot. Miért?
„Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni.”
Jézus nemet mondott a fontosra, hogy igent mondhasson az életbevágóan fontosra! Ha Jézus szükségesnek látta, hogy nemet mondjon a tömeg követelésére azért, hogy imádkozzon, akkor lehet, hogy nekünk is követnünk kellene a példáját.
Max Lucado
Kommentáld!