Az útfélre hullottak pedig azok, akik hallják, azután eljön az ördög és kikapja az Igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. 

(Lukács 8, 12)

A kemény útfélen a mag nem tudja életerejét kibontakoztatni. Éppígy vannak szívek is, melyekről Isten Igéje hatástalanul pattan le. Az útfél nem volt mindig ilyen kemény. Az idők folyamán taposták ilyenné. Az emberi szív is lassanként válik egyre keményebbé. - A gyermek még olyan fogékonynak mutatkozik. Felfog dolgokat, hallgatja a Megváltóról való beszédet, elgondolkozik rajta és kérdezősködik. Lelkiismerete még nem vált keménnyé. Később sok egyéb benyomás éri, sötét és gonosz hatások is. Ez mind nyomot hagy benne. A lélek az Isten szavára egyre érzéketlenebbé válik. A külvilág benyomásai egyre nagyobb erővel ostromolják és a szív tárva előttük. Romlott és gonosz emberek részéről káros befolyások érik a fiatal lelkeket. Mennyire meggyötrik és tönkreteszik őket. Sok fiatal szív olyan, mint valami kert, amit vadállatok dúltak fel. Ó, bárcsak fallal tudnád körülvenni lelkedet, hogy ne tudjon oda minden behatolni, játszótérnek tekintve azt, ami Isten szántóföldje és veteményes kertje.

- A belső érzéketlenség mégcsak fokozódik azáltal, hogy a lélek megkeményedik minden jó hatással szemben. A lelkiismeretet találatok érik, megmozdul, de az ember ismét elnémítja azt. Olykor világosan érezhető vonzás támad felfelé, de az ember ismét beleveti magát a hétköznapok hajszáiába vagy éppen a szórakozások árjába. A szív érzéketlenné válik, ha folytonosan csak olyan hatásokat kap, amelyek elvonják Istentől.

Az ápolatlanul és gondozatlanul maradt mag hamarosan elhal. Az ember érzéketlenné és tompává válik. A lelkiismeret elfásul és az ember semmit nem tud felfogni többé. Bár hallja Isten Igéjét, de az nem hatol a mélyre. A gonosz elkapja azt és szabad kikapnia a szívből, miután maga az ember is gonoszul bánt a szent Igével. Az ember alkalmatlanná válik a hitre. „Isten kiszolgáltatta őket elvetemült gondolkodásra" - mondja Pál apostol (Róm 1, 28). Igazságérzetük megromlott, Isten és a világosság iránt való érzékük veszendőbe ment. Végül is nyíltan gúnyolják és tagadják mindazt, ami szent.

Azok az emberek, akik e kemény útfélhez hasonlítanak, az Ige számára szinte elérhetetlenek. De ha egyszer Isten ekéjével felszaggatja a kemény felületet, az Ige hatékony lehet még az ő életükben is.