|
"És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat,
kik te veled hajóznak."
(Ap.Csel. 27:24)
TESTVÉRI SZERETET
Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor
kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a
csillogó-villogó új kocsi körül.
-Uram ez az ön autója? - kérdezte.
Paul biccentett.
-A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
-Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak..
Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja,
hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác
mondott, tetőtől talpig megrázta.
-Bárcsak-folytatta a gyermek én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
-Elvigyelek egy körre?
-Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:
-Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta
mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint
tévedett.
-Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul
nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint
ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte.
Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
-Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta
karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet
akarok neked adni.
Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó
szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk
felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:
Nagyobb boldogság adni!
|
Kommentáld!