Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)

Ez az Ige ugyan a legerősebb helyeslést és elismerést váltja ki belőlünk, de sem magyarázni, és főleg pedig megélni, nem tudjuk. Nagyon hamar érkezik a felmentőnek tűnő eszmélés, hogy „tiszta szív(?)”, na, éppen az nincs nekem. Ha pedig nincs ilyenem, akkor a mondat második fele is elveszíti minden értelmét, azaz, nincs „Isten-látásom”, nincs istenélményem sem.

Ha ugyanis a tisztátalan szívről kellene beszélni, és arról, hogy hogyan lehet Isten nélkül élni, az egészen biztosan jól menne minden embernek. Ez nem sértés, ez az igazság. Az az igazság, hogy könnyebb arról szólni és hallani, hogy: „Boldogtalanok a tisztátalan szívűek, mert ők nem látják meg az Istent!” Vakság, sötétség, bizonytalanság, ezek miatt teljes magány, egyedüllét, boldogtalanság. Szétnézve társadalmunk széles palettáján vajon nem ezeket találjuk?

Agyunkat leépítő, szókincsünket teljesen kipusztító televíziós műsorok, pici gyermeküket halálra verő szülők, tartós kapcsolatra képtelen és arra nem is vágyó fiatalok, a maguk vélt gondolatait ellentmondást nem tűrően szajkózó családfők, felelősséget semmiért sem vállaló cégvezérek, sajátos felfogással regnáló országos és helyi honatyák… tovább is van, mondjam még? Nem folytatom. Mindinkább abba az irányba mutatok, ahol Jézus Krisztus szavait hallhatjuk, érthetjük, és ahonnan kiindulva megélhetjük azokat…

Az Ige ugyanis „a” tiszta szívről beszél. És máris meg kell állnunk egy kicsit, mert az eredeti fordításban nem befejezett igeidőt találunk, hanem egy olyat, amely a jelentést árnyaltabbá és érthetőbbé teszi. Megtisztított szívről beszél ugyan, de abban az értelemben, hogy egy állandó, folyamatos tisztulásnak van a szív alávetve. Ebből pedig az következik, hogy tényleg igaz, hogy az emberi szív, a maga teljességével, szüntelenül gonosz. És ez igaz a megtérés és az újjászületés utánra is! Erről sokan meg szoktak feledkezni. Így jó látni azt, hogy a szív megtisztulása napról napra a friss kegyelem műve rajtunk és bennünk.

Erre volt szüksége az Ószövetség emberének is, hiszen számtalan helyen olvassuk a tiszta szív fontosságát, többek között a Zsoltárok könyvében. Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól… és hogyan szoktunk úrvacsora előtt együtt könyörögni, szintén a zsoltáros szavait idézve? Tiszta szívet teremts bennem, Istenem…

Először a bibliai gondolkodást kell megértenünk arra nézve, hogy mit is jelent az a szó, hogy – szív. Ugyanis nemcsak az érzelemnek a helye, ahogy manapság sokan vélik. A Szentírás tanítása szerint - ezen kívül - a gondolkodásnak és az akaratnak is a központja. Ez határozza meg az ember milyenségét.

És amelyik tiszta, az azt jelenti, hogy egyenes, kétszínűségtől mentes, ez volt a feltétele az ószövetségi istentiszteleten való részvételnek is. Nagyon érdekes ez a jézusi megközelítés, mely igazából az Isten, a Teremtő, a Mindenható meglátását tűzi ki célul. Istent ugyanis már nagyon sokan akarták látni és imádni. De lehet-e besározott szélvédőn keresztül utat figyelni és célba érkezni? Már én magam is tapasztaltam, amikor télen, nyári szélvédőmosót tettem az autómba, - persze megfagyott - és amikor az előttem járók felcsapták, de derekasan, se ki-, se belátás nem volt, maradt az ásványvizes locsolgatás… legalább az, mert szó szerint nem volt tiszta a szélvédő.

Valahogy így kell mai Igénkből is kiindulni. Megyünk, haladunk mi, de az első besározódásoktól kezdve már nem látunk tisztán. Nem tiszta a lelki szélvédőnk. Ugyanis szívünket is éri sár. Sár? Sártenger! Se eleje se vége… És jön a vakság, sötétség, bizonytalanság, és ezek miatt teljes magány, egyedüllét, boldogtalanság. Amikor nemhogy Istent nem látja az ember, de még az embert sem…

A tiszta szív kétfajta irányultságot jelent. Isten iránt teljes odaadást, hűséget; ember iránt pedig őszinteséget, egyenességet és becsületességet. És ezen az úton nincs „de”, nincs „ha”, nincs „majd”, nincs semmilyen kitétel, vagy feltétel, csak egy valami: tisztára mosott, és tisztán tartott szív van.

Ez még tiszta lehet egyáltalán? Persze. Valamikor tiszta volt. Ádám elbukás előtti szíve, a tiszta szív, a bűntől mentes szív mind az Atyát, mind Évát a helyükön kezelte. Az Istent Istennek, az embert embernek, azaz mindkettőt olyannak látta, amilyenek valójában. Ilyen a gyermek gyanútlan szíve is. Figyelted már azokat a belülről érkező ösztönös jóságos és tiszta mozdulatokat, kérdéseket? Vajon miért mondja Jézus, hogy övéké a mennyek országa?

De hogy lesz akkor tiszta ez a szív? Bonhoeffer szerint: Ha lemond saját jóságáról és gonoszságáról, lemond saját szívéről, és a bűnbánat állapotában egyedül Jézuson csüng. A tiszta és szent Isten Bárányán. Aki engesztelő vére által nemcsak tisztára mossa szívemet, hanem tisztán is tartja minden nap.

Jól tudjuk ugyanis, hogy szívünk látását, azaz az őszinte, a ravaszság és képmutatás nélküli életet egyedül a bűn ronthatja meg, és meg is teszi ezt. Ez munkálja ma bennünk azt az érzést, hogy bizony sokan vannak és köztük lehetünk mi is, akik szerepet játszanak. Ezt hívja úgy a Biblia kétszínűség…

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5:8)