A földi élet még nem minden. A földön töltött éveink csak a főpróbát jelentik a valódi előadás előtt.  Hiszen a halál túloldalán - az örökkévalóságban - jóval több időt töltünk el, mint itt.

Az itteni élet készít fel az ottanira.

A földön legfeljebb száz évig élünk, az örökkévalóságban viszont végtelen  ideig  Arra teremttettünk, hogy örökké éljünk.

Belső ösztönünk azt súgja, hogy jó lenne halhatatlannak lenni. Nem más miatt vélekedünk így, minthogy Isten elültette ezt a vágyat az agyunkban. Eljön a nap, amikor a szívünk utolsót dobban, majd megáll: ez a testünk és a földi életünk végét jelenti majd, noha mi magunk nem szűnünk meg létezni. Földi testünk ideiglenes szállása csak szellemünknek. A Biblia "sátornak" nevezi viszont az ezután kapott testet már "háznak".

"Tudjuk pedig, hogyha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált,hanem örökkévaló, mennyei házunk." (II.Kor. 5:1)

Míg a földi életben számtalan választási lehetőségünk van,az örökkévalóságot illetően csak kettő : menny vagy pokol.

Amilyen a kapsolatunk Istennel itt a földön, olyan lesz majd a mennyben is. Ha megtanuljuk szeretni Isten Fiát, Jézust, és megtanulunk bízni Benne, akkor érvényes meghívásunk lesz arra, hogy vele töltsük az örökkévalóságot is.

C.S. Lewis szerint: " Kétféle ember van: akik azt mondják Istennek: "Legyen meg a Te akaratod!" és akinek Isten mondja azt, hogy "Jól van, legyen, ahogy te akarod!" Szomorú, hogy sokaknak Isten nélkül kell majd elviselniük az örökkévalóságot, mert földi életüket nélküle látták jónak leélni.

       Az örökkévalóság fényében átalakul az ember értékrendje. Bölcsebben bánunk az idővel és a pénzzel,  nagyobb hangsúlyt fektetünk a kapcsolatokra és a jellemünkre, s kevesebbet foglalkozunk a hírnévvel, a meggazdagodással, a sikerekkel, s talán még a szórakozással is. Mivel örökkévalóság vár ránk, ezért mindennek, amit a földön teszünk, örök következménye van.

MILYEN A JÖVŐ?

  A Biblia ezt mondja erről:"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szive meg sem sejtett", azt készítette el Isten az Őt szeretőknek. /I.Kor.2:9/

Tudhatunk egy néhány dolgot. Pl. azt, hogy örökkévaló lakóhelyünk most készül a mennyben, és majd újra találkozunk hívő szeretteinkkel. Megszabadulunk minden fájdalomtól, és szenvedéstől, és olyan feladatot kapunk, amelyben örömünket leljük.

Nem a felhőkön fogunk csücsülni glóriában, hárfáinkat pengetve. Örömünket leljük majd az Istennel való kapcsolatban, és Ő is örömét leli majd bennünk korlátlanul és végtelenül. Eljön a nap, amikor így szól majd hozzánk Jézus: " Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot." /Máté ev. 25:34/

Többet kellene gondolkodnunk az örökkévalóságon!

    A többségnek csak temetések alkalmával jut eszébe az örökkévalóság, s akkor is csak felszines, szentimentális gondolatok formájában. Balgaság lenne úgy leélni életünket, hogy nem készülünk föl valami olyasmire,amiről biztosan tudjuk, hogy be fog következni!

   Ha Jézus Krisztuson keresztül kapcsolatunk van Istennel, akkor nem kell félnünk a haláltól: az csak az ajtó, amely az örökkévalóságra nyílik. A földön ránk szabott idő utolsó óráját jelenti majd, de nem a véget.

Legyen mindennapos feladatunk, hogy készülünk arra az "utolsó" napra!

(Rick Warren)