Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira.

Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig.

Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania.

Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem.

Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem.

Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.

Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz."

Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

2Kor 12,1-10.

TÖVISSEL ÉLNI

Pál írta: "Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Fil. 4,11)

Első autónkat egy használtautó-piacon vettük, tíz évesen. A tulajdonunk feletti büszkeségünk kissé elhomályosult, amikor másnap reggel nem akart beindulni. Ez csak a kezdete volt azon próbálkozásainknak, hogy az autónkat új autóként kezeljük.

Évtizedekkel később elismertük, hogy időt és pénzt takaríthattunk volna meg, ha elfogadjuk olyannak, amilyen - köhögősnek, zörgősnek és hibásnak. 

Mint Pál apostol, aki megtanult a "tövissel a testében" élni (2Kor 12,7),

jól tesszük, ha az élet részeként fogadjuk el a tökéletlenséget.

Legtöbben rájövünk, hogy a tökéletes házasságban való reménység némi módosításra szorul.

A tökéletes gyermekekben való reménységünk is rövid életű. Megtanulunk úgy élni velük, amilyenek. Az idős kor sincs fájdalom és fáradtság nélkül. 

Pál erőt merített Isten szavaiból: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9)

Hit által ámulatba ejtő képességünk lesz a "tövissel" együtt élni. Isten kegyelme elegendő Jézus Krisztusban.

Sóhaj: Segíts minket, Istenünk, benned bízni, elhinni, hogy a te kegyelmed megtart minket, bármit is hoz az élet. Krisztusban imádkozunk hozzád. Ámen.