Üdvösségünk, Isten ajándéka: Ap. Csel. 16, 31.

  ,,Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe" Apostolok cselekedete. 16, 31.

Ezeket a Bibliai szavakat, Pál Apostol intézte, a Filipi börtön, őréhez. Miután Silással együtt, kiszabadult a börtön kalodájából. Mérhetetlen nagy öröm, Isten gyermekei számára, Isten kegyelmi ajándéka, az üdvösség!

Döbbenetes, milyen eszeveszett versengés, erőlködés folyik, az emberek részéről, az üdvösség, az örök élet elnyeréséért. Miért?

Mert az emberek nem hiszik el, és nem tudják elfogadni, hogy az üdvösség: Isten ingyen való kegyelmi ajándéka, a bűnös ember számára.

De az ember: mindenképpen fizetni szeretne érte. Képesek lennének még pénzt is adni érte. Képesek a legnagyobb emberi áldozatra, vezeklésre, zarándoklásra, böjtölésre, még önsanyargatásra is, csak, hogy ki érdemelhessék, áldozatuk árán, az üdvösséget.

Mert sokan tisztába vannak azzal, ha nem lesz üdvösségük, akkor az örök kárhozat, rettenete vár rájuk. Nem értik meg, hogy az üdvösségnek, olyan mérhetetlen ára van, amely - emberileg - megfizethetetlen. Éppen ezért, Isten, kegyelemből ingyen ajándékoz üdvösséget mindazoknak, akik kételkedés nélküli hittel ki nyújtják Isten felé, lelkük koldus kezét, és hálás szívvel megköszönik, Isten legnagyobb ingyen való ajándékát, üdvösségüket.

Azonban mi, bűnös emberek, vajon gondolunk-e arra, hogy mennyei Atyánk, milyen mérhetetlen nagy áldozatot hozott azért, hogy az üdvösséget, nekünk ajándékozhassa!

A Golgota halmán végbement drámai véres események sora, jó volna, ha mélyen bevésődne, hitetlenkedő szíveinkbe. Mert olyan nagy áldozat hozatal ment ott végbe, melyet, parányi értelmünkkel mi, fel sem tudunk fogni. Hiszen ott, Jézusban, a Szentháromság középső személye, a világot teremtő Jézus Krisztus, áldoztatott meg, értünk, kárhozatra méltó bűnösökért!

Azt a mérhetetlen kínt és szenvedést, melyet Jézus élt át, keresztre szögezve, azt kellőképpen sem megérteni, sem leírni, nem lehet.

Azt a nagy kínt és fájdalmat, egyedül csak Jézus érezhette és tapasztalhatta meg!

Higgyük el, hogy az Úr Jézus, nem jókedvéből, hanem irántunk bűnös emberek iránt való mérhetetlen lélekmentő szeretetből, önként vállalta azt! Mert, jól tudta, hogy a ránk váró második haláltól, csak az ő bűntörlő drága vére és ártatlan, bűntelen élete feláldozása árán, tud minket megváltani, megmenteni! Sajnos, megmentésünkre, nem adatott más lehetőség!

Mivel pedig mi bűnösök, képtelenek vagyunk, üdvösségünk megszerzésére, ezért mennyei Atyánk, kegyelméből, ingyen ajándékozza mind azoknak, akik azt, kételkedés nélküli hittel és alázattal elfogadják, és hálás szívvel megköszönik.

Ezen a földön pénzért, minden megvehető. Kivéve az üdvösséget! Mert az: Isten kegyelmi ajándéka számunkra. Mind azok számára, akik azt hittel elfogadják.

Meg említek itt egy hasonlatot arra nézve, hogy milyen nehéz, egy ismeretlen valakitől elfogadni, egy nagyobb értékű ajándékot, melyet felkínál az illető.

Régen történt, hogy az egyik iskolában, a tanító úr, az üdvösség ingyen való elfogadásáról adott tanítást, a gyermekeknek. Hogy az üdvösség ingyen való elfogadását, még hitelesebbé tegye előttük, így szólt az osztályhoz: kedves fiúk, aki most közületek kijön a katedrához, annak ajándékozom a karórámat. A tanteremben mély csend támadt, és a fiúk, nem hitték el, nem tudták elfogadni, tréfának tartották, a tanító bácsi nagylelkű ajándékát. Elég sok időbe tellett, amíg az egyik fiú bátorságot vett, és kiment a katedrához. A tanító bácsi, lekapcsolta kezéről a karórát, és odanyújtotta a kisfiúnak. Azt mondta neki: vedd magadhoz, mostantól a tied. A kisfiú megköszönte a neki ajándékozott karórát, és visszaballagott a padjába. Az osztály csak ámult, és még mindig kételkedett abban, hogy az ajándék karóra, már a kisfiúé. De a tanító bácsi megnyugtatta őket, hogy a karóra ajándékozását, komolyan vette, és a karóra, most már a kisfiú tulajdona.

Nos, ez a megtörtént esemény, csupán parányi példája annak, hogy Isten, az ő legnagyobb ajándékát, az üdvösséget, ugyan így, kínálja fel ingyen mind azoknak, akik kételkedés nélküli hittel, elfogadják és hálásan megköszönik azt.

De az emberek gőgből, büszkeségből, inkább izzadásig gürcölnek, dolgoznak azért, amit Isten kegyelméből, Úgy vehetnének át, mint ingyen való ajándékot, az üdvösségüket! Bizonyos, hogy ebben, az emberi gőg és büszkeség is közbejátszik. Mert az elbizakodott ember, önerejében és bölcsességében bízva, úgy véli, nincs ráutalva, Isten segítségére, vezetésére. Tud ő boldogulni, Isten nélkül is. De az, még csak eszébe sem jut, mi történik vele akkor, a váratlanul, idegbecsípődés miatt, szinte teljesen lebénul a teste, és még megmozdulni sem tud, a nagy kíntól, fájdalomtól.

Szomorú tény, hogy ma élő nemzedékünk, egyre büszkébben, és magabiztosan tör előre, a fizika és a tudomány vonalán, egyaránt. Azt gondolja merészen, hogy ő már mindenre képes.

De a világban végbemenő drámai események, háborúk, természeti és időjárási vészes idők által, Isten: igen csak keményen szól bele, az emberek ama fáradozásába, hogy az emberek boldoggá, vidámmá és kényelmessé tegyék, rövid földi életüket.

Családok és nemzedékek kemény véres harca és villongása, világosan mutatja, bizonyítja, hogy mennyire nyomorult, az emberiség élete, Isten oltalma és áldása nélkül.

Óh, mennyire más volna embervilágunk, ha meg értené, mennyire rá van utalva, Isten vezetésére és áldásaira. Isten pedig még ma is, szeretettel kínálja fel, legnagyobb ajándékát, az üdvösséget! Még pedig mind azoknak, akik rádöbbennek, hiába való, kárhozatra, méltó életükre. És megbánva, Isten elleni, eddigi lázadozásukat, és a kételkedés nélküli hit, boldog örömével, nyújtanák Isten felé, lelkük koldus kezét, és elfogadnák Istennek, nékik felajánlott legnagyobb ajándékát, az üdvösséget! És üdvösségük boldog tudatában, hálaadó szívvel hagyatkoznának Isten vezetésére, aki Szentlelke által, még most is itt jár köztünk, hogy üdvösséggel ajándékozza meg mind azokat, akik hittel, örömmel és hálaadással fogadják el azt, szent kezéből.

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.