Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! (Ézs 43,3)
Pár hónapra rá, hogy első szolgálati helyemre kerültem, épp egy vasárnapi istentiszteletre készültem. Legkisebb lányom, Christina, bejött a szobámba, kezében a kedvenc rongybabájával.
A baba lábain és karjain fölfeslett a varrás, és kezdett szétesni.
Lányom azt kérdezte, szomorúsággal a szemében, vissza tudnám-e varrni ezeket.
A válaszomra - Apa el van foglalva a munkájával. Az igehirdetésre kell készülnöm. Később megvarrom a babád. - lassan kiment a szobából.
Ahogy kezdtem a prédikáció végére érni, felnéztem, és láttam, hogy lányom visszajött, és ott állt újra szomorúan, kérve, hogy javítsam meg a babáját. A bűntudat előcsalogatta a jobbik énemet, és hozzáfogtam a varráshoz.
Épp csak elővettem a varrókészletet, és elkezdtem a javítást az egyik karral, amikor mintha Isten szólt volna hozzám. "Mielőtt megismerted a szeretetemet és megváltó kegyelmemet, olyan széthullott voltál, mint ez a baba. De mivel szeretlek, összeszerkesztettem az életed, és teljessé tettem."
Azon az estén Isten szeretetének áldását éltük át mindketten Christinával.
Imádság: Könyörületes Urunk, köszönjük, hogy érdemtelenségünk ellenére is szeretsz bennünket. Ámen.
Isten a szeretet szemeivel látja megtörtségünket, és újra helyreállít minket.
John I. Penn (Georgia, USA)
IMÁDKOZZUNK A FIATAL LELKÉSZEKÉRT!
Kommentáld!