„Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!”

(Példabeszédek 3:6, )

Közeledett a nyár vége. Ezzel együtt a családunkban is egy gyönyörű időszak végéhez közeledtünk. Két nagyobb fiúnk már kirepült otthonról, és most a legfiatalabbat is várta az egyetem.

Elképzeltem, amint majd hazatérek az üres házba, amit ezidáig a nevetés, a közös vacsorák, és a birkózó meccsek lármája töltött be. Az elkövetkezendő veszteség gondolatára elkapott a szomorúság, és majd megszakadt a szívem. Ez teljesen természetes érzés ilyenkor. Majd jött a meglepetés.

Megálltam egy pillanatra és megkérdeztem Jézust: „Uram, hogyan akarod, hogy lássam ezt a dolgot?” Ezt válaszolta: „Ez egy jó időszak az életedben, John. Egyáltalán nem veszíted el a családodat. A családod növekszik és érik, és ez egy áldott időszak.” Egyszerre, mintha kicseréltek volna. Már felkészültem a napokig tartó lehangoltságra, és Jézus megmentett. Csak azért, mert feltettem azt az egyszerű kérdést: „Uram, hogyan akarod, hogy lássam ezt a dolgot?”

Sokszor a természetes reakcióinkkal, érzéseinkkel, látásmódunkkal csak úgy elvagyunk. Persze nem arról beszélek, hogy ne mutassuk ki őszintén az érzéseinket. Lelki tanácsadóként mindig arra ösztönöztem az embereket, hogy vegyék figyelembe az érzéseiket, és hagyják, hogy az érzéseik megmutassák, milyen állapotban van a szívük. Ne vedd semmibe a belső életed. Figyelj a jelzéseire, és ne vedd fel a „jó-keresztény-tagadjunk-le-mindent” hozzáállást, és amikor belül tombolsz, akkor is azt mondod, hogy „Örvendezek az Úrban”.

Arról beszélek, hogy fontos hagynunk Jézusnak, hogy formálja a látásmódunkat. Előfordult már veled, hogy nem jól láttad a dolgokat? Esetleg nem úgy láttad őket, mint Jézus? Drágáim, nem az Édenkertben élünk, és nem is egy semleges világban. Olyan világban élünk, ahol különböző erők próbálják befolyásolni a látásmódunkat. Nem látjuk az egész képet, megragadunk egy apró részletnél, a megtörtségünk elhomályosíthatja a képet, valamint van egy ellenségünk is, aki a félrevezetés nagymestere. Jézus olyan sebezhetőnek lát minket, hogy a farkasok között lévő bárányhoz hasonlítja a helyzetünket. Míg reálisnak, természetesnek és helyénvalónak tűnhetnek bizonyos érzések és látásmódok, én arra biztatlak, hogy mindenképpen kérdezd meg:

„Uram, hogyan akarod, hogy lássam ezt a dolgot?”

Hagyd, hogy Jézus formálja a látásmódodat az emberekkel, eseményekkel, krízishelyzetekkel, csalódásokkal, változásokkal és veszteségekkel kapcsolatban. Engedd be Őt abba, ahogyan a dolgokat szemléled.

Meglátod, ez fel fog szabadítani téged.

Ámen